2010. november 7., vasárnap

Észak.

Teháttal nem kezdünk mondatot. Vajon „teháttal”-lal kezdünk?

Tehát amint ígértem az északi beszámoló jön. Először is tudni kell, h. az esős évszak itt van, sajnos az utóbbi napokban itt délen is sokat esett. Ez azt is jelenti, h. ha az ember át akar kelni a hegyeken északra akkor biztosan belefut kisebb-nagyobb esőbe, ami az egyébként gyönyörű út élvezhetőségéből levesz valamennyit. Az odaútat sikerült kb. 5 óra alatt megtenni, mint kiderült kerülővel, valamint közbeiktatott kényszerszünetekkel a zivatar miatt.

úton Északnak

eső

Érkezéskor elég világossá vált h. Balázsék nem hazudtak: Északon tényleg minden csendes. Ők Lovinán laknak, a Singaraja melletti „turistaövezetben”, ami meglepően álmos kis falunak tűnt. Ugyanakkor számomra leég jó élmény volt a váltás a kutai forgataghoz képest. Egy ötszobás házban laknak, Balázs1, Balázs2, Lili a barátnő valamint Lucy az új lengyel lakótárs. Nála is volt éppen vendég, Michael Lengyelországból. Mint kiderült ő is mászik, sőt, jóval komolyabban nyomja mint én tekintve h. 3 évet dolgozott is mászóteremben otthon, uh. várom már a megbeszélt közös mászást.

Az első este az eddigi legfokhagymásabb Nasi Goreng után Lili csinált bundás kenyeret amit már nem is tudom mikor ettem legutóbb, jól esett na. Másnap reggel bementem az órájukra és megállapítottam h. a Balin zajló darmasiswás indonéz oktatás területén a jobbik hányadhoz tartozik, még ha az aznapi óra nem is volot túl erős finoman szólva. Ezután a beköszöntő eső miatt a fürdőzés a helyi hot springben későbbre  tolódott, de végül oda is lejutottunk. Este grilleztünk a kertben, aminek eredményeként gyönyörű nagy szelet  tonhalsteaket ehettünk, salátát is csináltak hozzá, nagyon finom lett, hálás is voltam érte.  Végül rendesen bekajálva meg kicsit bearakozva jó kis este kerekedett, és lelki szemeim előtt végig a nagy szelet hús lebegett amit elpusztítottam, és ami messze a legnagyobb hús volt ami belém került mióta eljöttem.


húúúúúúúúús
hotspring 1

hotspring 2

Másnap mentem volna már haza, mert nem akartam a mászásról lemaradni, de elég későn sikerült kikecmeregni az ágyból és elindulni, így természetesen az eső keresztülhúzta a számításaimat. Az eső útban a Gitgit vízesés fele kapott el minket, ami Dél felé pont útba esik. Az út mellett megállván észrevett minket egy kedves ídős pár akik egyből kihoztak nekünk egy padot h. ott vészeljük át az esőt, majd behívtak a házukba és kávét/teát valamint kis harapnivalót adtak. A férfi kb. 55-nek nézhetett ki, de mint kiderült 70 volt, és rajtuk kívül csupa gyerek volt a házban. Elmondása alapján kb. nem hivatalos óvodaként funkcionálnak az ismerősök gyerekei számára amíg azok dolgoznak.


kisklambók

Az eső  végül alábbhagyott így folytatthattuk utunkat Gitgit felé. A vízesés szép volt, de ha valaki  arra jár ne számítson semmi nagyra mert akkor csalódhat. A könyezete ugyancsak szép volt, itt is látható volt ami igazából mindenhol Balin ahol kicsit is kevesebb ház található:  buja növényzet minden négyzetcentiméteren a harsányzöld valamely árnyalatában pompázik, tényleg elképesztő tud lenni. Aznap este is a srácoknál aludtam akik voltak olyan kedvesek h. nem dobtak ki és felfedeztem az indonéz verzióját a McDowells-nek: Kentuku Fried Chicken :) Amúgy egész jó kajátt adnak.  Este a Lucy beállítot egy nagyon baba projektorral így mozi+játék estét tartottunk. Ja igen, merthogy természetesen a 20 kilóba amit az ember áthoz a világ másik végére nekik belefért az Xbox is :)





Lucy egy elég érdekes lánynak tűnik, volt már itt 3 éve Darmasiswa diák, és akkor az volt a melója h egy helyen üljön és igyon. Elment a barátnője, egy helyi hercegnő birtokára ami nagy viszont lepukkant mert nem komálják azt a maharadzsát akihez tartozik. Ez azért van mert amikor a többi maharadzsa öngyilkosságot hajtott végre, amibe természetesen előzékenyen a családjukat is bevonták - nehogy megint a holland uralom alatt kelljen élniük a II. VH után - ő akkor fogta magát és nem ölt meg senkit. Inkább a hollandokra fogadott és jól elvolt velük. Most ennek issza a levét. Szóval Lucy elment mert meghívták, ott pár napra kölcsönkértek tőle 600.000 Rp-t amit 5 hónap múlva sikerült is megadni. Nem azért mert addig nem volt, csak a barátnőnek nem fűllött a foga a kölcsönzési folyamat megadásos részéhez. Ezt a projektort amúgy csakúgy kapta a haverjától a helyen ahol innia kellett régen, jó hely.

Másnap megint kicsit későn sikerült felkelni, mert az előző este rájöttem arra h. abban azért van pláne ha egy szép nagy falat beterítő képernyőn töröd az autókat, de végül el tudtam indulni. Szerencsémre csak egyszer kellett eső miatt megállni, és akkor pont meg tudtam ebédelni. Az út maga megint gyönyörű volt, nagyon élvezem a gyönyörű helyeken való motorozást, egyszerűen néha azon kapom magam h csak mosolygom és nézelődök jobbra-balra. Ilyenkor azért képzeletben pofon vágom magam h. figyeljek az útra, de néha tényleg nem könnyű. Az biztos h. eggyszer úgy jövök ezen az úton h. sok időt hagyok magamnak fotózásra és nézelődésre.

Kentuku


Találtunk egy hobbitot

Este aztán miután hazaértem lementem mászni, nem ment olyan nagyon jól, de nemcsak nekem ami meglepett. Aztán megtudtam h. két nappal azelőtt húzódzkodós edzést rendeztek, teljes tenyér, 4 ujj, 3 ujj, 2 ujj körben. A Ponti, a topmászó gyerek vmi ezer-valamennyit csinált ami önmagában vicces, de engem inkább a 12 éves vékony kislány lepett meg a maga 400+ húzodzkodásával, elgondolkodtató volt...


Vendéglátók

1 megjegyzés: