Észak.

Teháttal nem kezdünk mondatot. Vajon „teháttal”-lal kezdünk?

Tehát amint ígértem az északi beszámoló jön. Először is tudni kell, h. az esős évszak itt van, sajnos az utóbbi napokban itt délen is sokat esett. Ez azt is jelenti, h. ha az ember át akar kelni a hegyeken északra akkor biztosan belefut kisebb-nagyobb esőbe, ami az egyébként gyönyörű út élvezhetőségéből levesz valamennyit. Az odaútat sikerült kb. 5 óra alatt megtenni, mint kiderült kerülővel, valamint közbeiktatott kényszerszünetekkel a zivatar miatt.

úton Északnak

eső

Érkezéskor elég világossá vált h. Balázsék nem hazudtak: Északon tényleg minden csendes. Ők Lovinán laknak, a Singaraja melletti „turistaövezetben”, ami meglepően álmos kis falunak tűnt. Ugyanakkor számomra leég jó élmény volt a váltás a kutai forgataghoz képest. Egy ötszobás házban laknak, Balázs1, Balázs2, Lili a barátnő valamint Lucy az új lengyel lakótárs. Nála is volt éppen vendég, Michael Lengyelországból. Mint kiderült ő is mászik, sőt, jóval komolyabban nyomja mint én tekintve h. 3 évet dolgozott is mászóteremben otthon, uh. várom már a megbeszélt közös mászást.

Az első este az eddigi legfokhagymásabb Nasi Goreng után Lili csinált bundás kenyeret amit már nem is tudom mikor ettem legutóbb, jól esett na. Másnap reggel bementem az órájukra és megállapítottam h. a Balin zajló darmasiswás indonéz oktatás területén a jobbik hányadhoz tartozik, még ha az aznapi óra nem is volot túl erős finoman szólva. Ezután a beköszöntő eső miatt a fürdőzés a helyi hot springben későbbre  tolódott, de végül oda is lejutottunk. Este grilleztünk a kertben, aminek eredményeként gyönyörű nagy szelet  tonhalsteaket ehettünk, salátát is csináltak hozzá, nagyon finom lett, hálás is voltam érte.  Végül rendesen bekajálva meg kicsit bearakozva jó kis este kerekedett, és lelki szemeim előtt végig a nagy szelet hús lebegett amit elpusztítottam, és ami messze a legnagyobb hús volt ami belém került mióta eljöttem.

húúúúúúúúús

hotspring 1

hotspring 2

Másnap mentem volna már haza, mert nem akartam a mászásról lemaradni, de elég későn sikerült kikecmeregni az ágyból és elindulni, így természetesen az eső keresztülhúzta a számításaimat. Az eső útban a Gitgit vízesés fele kapott el minket, ami Dél felé pont útba esik. Az út mellett megállván észrevett minket egy kedves ídős pár akik egyből kihoztak nekünk egy padot h. ott vészeljük át az esőt, majd behívtak a házukba és kávét/teát valamint kis harapnivalót adtak. A férfi kb. 55-nek nézhetett ki, de mint kiderült 70 volt, és rajtuk kívül csupa gyerek volt a házban. Elmondása alapján kb. nem hivatalos óvodaként funkcionálnak az ismerősök gyerekei számára amíg azok dolgoznak.

kisklambók

Az eső  végül alábbhagyott így folytatthattuk utunkat Gitgit felé. A vízesés szép volt, de ha valaki  arra jár ne számítson semmi nagyra mert akkor csalódhat. A könyezete ugyancsak szép volt, itt is látható volt ami igazából mindenhol Balin ahol kicsit is kevesebb ház található:  buja növényzet minden négyzetcentiméteren a harsányzöld valamely árnyalatában pompázik, tényleg elképesztő tud lenni. Aznap este is a srácoknál aludtam akik voltak olyan kedvesek h. nem dobtak ki és felfedeztem az indonéz verzióját a McDowells-nek: Kentuku Fried Chicken :) Amúgy egész jó kajátt adnak.  Este a Lucy beállítot egy nagyon baba projektorral így mozi+játék estét tartottunk. Ja igen, merthogy természetesen a 20 kilóba amit az ember áthoz a világ másik végére nekik belefért az Xbox is :)

Lucy egy elég érdekes lánynak tűnik, volt már itt 3 éve Darmasiswa diák, és akkor az volt a melója h egy helyen üljön és igyon. Elment a barátnője, egy helyi hercegnő birtokára ami nagy viszont lepukkant mert nem komálják azt a maharadzsát akihez tartozik. Ez azért van mert amikor a többi maharadzsa öngyilkosságot hajtott végre, amibe természetesen előzékenyen a családjukat is bevonták - nehogy megint a holland uralom alatt kelljen élniük a II. VH után - ő akkor fogta magát és nem ölt meg senkit. Inkább a hollandokra fogadott és jól elvolt velük. Most ennek issza a levét. Szóval Lucy elment mert meghívták, ott pár napra kölcsönkértek tőle 600.000 Rp-t amit 5 hónap múlva sikerült is megadni. Nem azért mert addig nem volt, csak a barátnőnek nem fűllött a foga a kölcsönzési folyamat megadásos részéhez. Ezt a projektort amúgy csakúgy kapta a haverjától a helyen ahol innia kellett régen, jó hely.

Másnap megint kicsit későn sikerült felkelni, mert az előző este rájöttem arra h. abban azért van pláne ha egy szép nagy falat beterítő képernyőn töröd az autókat, de végül el tudtam indulni. Szerencsémre csak egyszer kellett eső miatt megállni, és akkor pont meg tudtam ebédelni. Az út maga megint gyönyörű volt, nagyon élvezem a gyönyörű helyeken való motorozást, egyszerűen néha azon kapom magam h csak mosolygom és nézelődök jobbra-balra. Ilyenkor azért képzeletben pofon vágom magam h. figyeljek az útra, de néha tényleg nem könnyű. Az biztos h. eggyszer úgy jövök ezen az úton h. sok időt hagyok magamnak fotózásra és nézelődésre.

Kentuku

Találtunk egy hobbitot

Este aztán miután hazaértem lementem mászni, nem ment olyan nagyon jól, de nemcsak nekem ami meglepett. Aztán megtudtam h. két nappal azelőtt húzódzkodós edzést rendeztek, teljes tenyér, 4 ujj, 3 ujj, 2 ujj körben. A Ponti, a topmászó gyerek vmi ezer-valamennyit csinált ami önmagában vicces, de engem inkább a 12 éves vékony kislány lepett meg a maga 400+ húzodzkodásával, elgondolkodtató volt...

Vendéglátók

Szertartás. Medence. Halloween.

A múlt héten elmentünk a Pura Pacuk templomhoz egy szertartásra amire egész sokan sereglettek össze. Az egyetemről is majdnem minden darmasiswás eljött, még az északi magyar kontingens is képviseltette magát Őszy formájában aki fényképezőgépjavítás miatt érkezett délre de hogy-hogynem belekeveredett a szertartásba. Ami amúgy vicces volt, tekintve, hogy előzőleg annyit mondtak h. 2-kor találkozunk az iskola előtt (tűző napsütésben), és semmi mást. Nem közölték, hogy elég hosszú lesz – éjfél körül értünk vissza- vagy, hogy felmegyünk egy hegyre ahol hideg lesz. Ennek folytán elég sokan fáztak, úgy meg nehéz teljesen átélni amit át kellett volna. Egy szóval biztosan lesz még jobb túra.

Érdekes felfedezést tettünk a hegyen – fent a Sate-t (nyárson sütött hús mogyoró- vagy csípős szósszal) csak tonhalból csinálták, míg a tengerparton semmi hal eredetű Sate-t nem találni csak a csirke meg a marha dívik. Fene tudja miért van ez.

Másnap elmentem órára, majd az egyetem medencéjében úsztunk/áztunk/frizbiztünk, minekután újabb embereknek mutattam meg Balangan szép partját. A partot egy kis mászás követte majd jött az este. Ekkor az új egyetemről volt szülinapja egy lengyel csajnak, a változatosság kedvéért a Skygardenbe mentünk inni rá, az este sokaknak eléggé szétcsúszott, szerencsére én nem tartoztam közéjük deazért  jól éreztem magam és szomjas sem maradtam.

A szombat a pihenéssel telt leginkább és a vasárnapot sem pörögtem túl, estére összeszedtem magam és elmentem egy darmasiswás halloween partira amire a Liis és a Ben házában került sor. Ők Észtórszágból illetve Ausztráliából jöttek és egy olyan házat bérelnek, ahol nappaliban van a méretes jakuzzi J a jelmezemet alant tekinthetitek meg.

Szerintem elég jó lett a jelmezem

Hétfőn elindultam meglátogatni Singaraját és az ottani magyarokat, megnézni milyen az élet arrafelé. Ez egy jövendő bejegyzés témája lesz több képpel, elég annyi előzetesen, h az út során lélegzetelállítóan gyönyörű helyeken motorozhattam keresztül, és bár az északi élet tempója érezhetően más, tartogat szép helyeket és szép húsokat J

Nyelvóra. Balangan. Amit...

Ma megvolt az első rendes indonéz nyelvórám. A csoport eléggé kicsi (szerintem a legkisebb az egész „évfolyamon”), 4 főből áll. érkezésemmel ez hétfőn és csütörtökön (eddig ez a két tanár okézott le) 5 főre bővül. Az egyetem maga elég szép helyen van, közel a tengerparthoz és szép zöld a kampusz,, ráadásul az alábbi medence található benneJ Csütörtökön ki is próbáljuk ezt a medencét meg lehet h. elmegyünk az egyik szép déli partra mert onnan már csak egy 20-30 perces köpés.

Medence az egyetemen

Takarítónő

Ma a közeli partok közül Balangant próbáltam ki ammi nagyon szép, ahogy mentem le a sziklába vájt lépcsőn még egy embert sem láttam cserébe a harsánykék tenger már ott hulámzott előttem a mélységben a fehér homokot mosva, az nagyon komoly élmény volt egy ilyen meleg napon.  Leérve a lépcsőn azért már látszott h. vannak emberek, de nem említhető egy lapon ez a beach Kutával ebből a szempontból. Végre találtam olyan kajáldát is amit Pulau Pangkor óta keresek, azaz olyat ami fadeszkákból van összetákolva és beér a tenger felé. Az ilyen hely az ideális olvasásra, elmélkedésre vagy akár bambulásra, ezt jegyezzétek meg.

Balangan

Balangan egy teljesen másik szemszögből

Természetesen a víz tele volt szörfösökel, köztük volt egész jó is, a csávónak nem ez volt a legjobb menete de azért talán látszik h. el azért nem süllyed.

Közben mászás-elvonásom van. Pontosan egy hete nem voltam mászni mert először pihentettem az ujjaimat fájdalom miatt majd a Ponti (az indonéz topmászósrác aki viszi a helyet) elment megint Szingapúrba versenyre így pár napos szünet is volt. Sebaj azért kicsit ma lementem húzódzkodni csak a rend kedvéért, remélem holnap már lesz mászás. Igaz, hogy elvileg az nem olyan nap amikor én is mehetek (igazolt sportolóknak fenntartva), de próba szerencse, szerintem szünet után rugalmasabbak.

Jó hely elmélkedésre

Amit talán nem tudtál Baliról 2:

Imádják az ünnepeket. Én már a germánokra is hajlamos voltam azt hinni h. ünnepmásiások, de a balinézek tuti világbajnokok ünnepnapokban. Egyszerűen mindig belefut az ember valamilyen útlezárásba amint éppen helyi kisebb-nagyobbb közösségek vonulnak fel. Ez amúgy természetesen ha az ember éppen fáradt, dugóban van, izzadt és semmi mást nem szeretne csak elérni úticélját kissé zavaró lehet, ugyanakkor kicsit nagyobb távolságról nézve tetszik a dolog. Eléggé összetartja a közösséget ha egyfolytában ilyen összeröffenésekre kell járni, még akkor is ha nagyon sok embernek fogalma sincs h. éppen mi van de mondjuk a nagymama azt mondta h most „ceremony” lesz uh. OTT KELL LENNI. Mellesleg nem tűnt úgy h. ezt bárki nagyon bánná. Szóval akármi van ezeket a hagyományokat tisztelik és megtartják ezeket a ceremóniákat, a hülye turista vagy külföldi diák pedig nagyon helyesen főjön a levében amíg vár.

Amúgy a turista valószínűleg orosz vagy japán, nagyon sokan vannak. Természetesen az ausztrálok vannak a legtöbben de nem véletlen, hogy egymást érik az oroszul, japánul, esetleg kínaiul – ők is egyre többen vannak – beszélni tudó munkaerőt kereső hirdetések. 

Nusa Dua, Dreamland, Uluwatu

Itt volt a singarajai magyar kontingens nagy része hétvégén mivel Cseszi hazament. Ő még valószínűleg a Gili szigeteken kapott Dengue-lázat és kórházban is feküdt pár napot. Mivel másodszori fertőződésre a szervezet sokkal súlyosabban reagálhat ezért úgy döntött nem kockáztat és így neki vége a Bali-kalandnak. Megvolt a búcsúbuli, napközben pedig vele  meg az egyik Balázzsal (Őszy) elmentünk Nusa Duara, Dreamlandre valamint Uluwatura megnézni a naplementét.

Dreamland

Nusa Dua egy nagyon nagy szállodai övezet mindenféle topszállodával, egy nagyjából elzárt, ezzel együtt valamennyire mű terület ami ennek ellenére egészen tetszett, szép volt.

Dreamland egyik legkomolyabb szörfös hely, szép nagyok voltak a hullámok és én ennek a következményeit nme teljesen gondoltam át fotózkodáskor mint azt láthatjátok a képeken J

Az a ház nem semmi

Őszy + Cseszi

ÁÁÁ nem lesz baj abból ha polóban megyek ki oda...

Vagy de

Csajoknak

Uluwatu is egy nagyon híres szörfös hely, de amire most mi kíváncsiak voltunk az  a szirt legszélén a tenger felett több mint 100 méter magasan tornyosulo kistemplom volt és a naplemente. Itt sajnos sok képet nem tudtam csinálni mert tele volt aljas szemüvegtolvaj majmokkal.  Olyan profin nyomták az ipart, hogy sikerült kétszer is elcsenniük a fejemről. „Szerencsémre”  ott termett mindkétszer a helyi felmentősereg és kajával visszavásárolták a majomtól a szemüveget. Azért amikor a hülye majom a korát rossz oldalára dobta le a szemüvegem pár centire a 100-200 méteres mélységtől kicsit megijedtem. Végül kétszer háláltam meg a „hőstettet” pénz formájában, a „hősők” mind2szer húzták a szájukat mert többre számítottak de hát ez van.

Jujjdeédes

Egy fenét édesek. itt az egész szemüvegtolvaj banda

Kaptam közben örömhírt, lehet h. be fogok tudni járni legalább pár órára indonézt tanulni egy jónak számító helyre J

Oda ejtette le majdnem a szemüvegem

Távolban neplementét leső tömeg

Listás. Édességek. Tabanan.

Szegényes visszajelzéseitek ellenére (nem szól Ádámnak és Dackónak akik dícséretben részesülnek):

A vasárnap és a hétfő a szokásos mászás+tanulás+internetezés+partramenéssel telt. A mászás nem ment különösebben jól e a végére valahogy sikerült megmászni a kiszemelt utakat ami nagyon nem mindig jön össze, uh. összességében örültem.

Valamint egy nagy felfedezés is várt rám. Az eddig is világos volt, hogy az ember a világ legfinomabb édességeit nem Ázsiának ezen, Európától távolabbi felén találja. Kínában volt szerencsém végigpróbálni minden fellelhetőt ami csak nyomokban is hasonlított az otthoni édességekre, de az esetek elenyésző kisebbségétől eltekintve keserű csalódás (vagy akár keserű sütemény) lett a vége. Itt valamivel jobb a helyzet, van pár bíztató próbálkozás és beszerezhetőek nem rossz édességek. Valami oknál fogva azonban nem elégednek meg a józan ész határain belül maradó ízekkel hanem rámennek az olyan fantáziadús kombókra mint a csokis-sajtos- vagy sajtos-vaníliás fánk. Azt hitem már nem tudnak újat mutatni de most hétvégén találkoztam a burgonyás-mokkás sütivel, azt hiszem ezt már ki kell próbálnom..:)

Ma elmentem Tabananba (kisváros nem olyan nagyon messze de nem is olyan közel mint gondoltam), hogy megnézzem az ottani darmasiswásokat, milyen ott az élet/tanítás, hátha tudnék csatlakozni. Már előtte legendákat hallottam az órák minőségéről és hasznosságáról, és azt kell h. mondjam h. nem túloztak. Egy nagyon kedves bácsi tartotta az órát aki lelkes volt és mosolygós csak szegény éppenséggel alkalmatlan az indonéz mint idegen nyelv oktatására. Angolul például csak nyomokban beszél ami egy kezdő csoportnál nem ideális bár megfelelő tervezéssel áthidalható lenne. Mindez a korát meghazudtoló hanglejtésével – olykor mutálós sikongatások, random időközönként valami nevetés-szerűség – felejthetetlen élményt nyújtott de nem biztos h. minden energiámat abba fogom fektetni h. idejárhassak. Azért mondott érdekes dolgokat is, például h. „How can you make a table if you not a regulation??!! It’s  impossible!”, amivel ugye nehéz vitatkozni J

Mindenesetre  meghívott mindenkit (mivel épp én is ott voltam engem is) egy esküvőre ha jól értettem, lehet h. elnézek, ha már annyi esküvőt késem le újabban legalább itt legyen egy...

Itt alant a kedves tanárbácsit láthatjátok.

Na jó mégsem mert nem bírtam kivárni amíg feltölti.

Közben várom a választ egy másik helyről, hátha oda tudok menni órát látogatni, egy olyan helyről van szó amiről jókat hallottam úgyhogy tessék drukkolni!

És h. ez itt egy minden érzékszervre ható blog legyen, íme egy lista a  háttérzajokról amiket hallok itten:

-          A már korábban bemutatott kántálás a kisbaba számára.

-          Egy másik kisbaba gügyögése, mászkálása. amúgy ez a kisbaba elvileg idősebb mint a másik de sztem feleakkora. Emellett nem utolsósorban az egyik legaranyosabb kisbaba akit valaha láttam, egyfolytában mosolyog.

-          Böfögés. Hangos, öblös, gimnazista kori önmagamat megszégyenítő böfögés. Még nem láttam ki a gazda de kiderítem. Az itteni tulaj nagypapára vagy a nagymamára gyanakszom.

-          Éjszaka halkan beszűrődő zene a bárokból.

-          Patkány/egércincogás.

-          Robogók berregése, dudálás.

-          A hullámzó tenger ütemes morajlása.

A lista nem teljes de azért remélem segít J

Mivel ez most egy listás post, jöjjön hát még egy a következő időszak teendőiről:

-          Utazás Singarajába, Észak-Balira megnézni az ottani darmasiswásokat, a nyugodtabb hangulatú mindennapokat, forrásokat, vízeséseket.

-          Utazás Amedbe, snorkelezés, felfedezés.

-          Indonéz nyelvtanár/kurzus keresése és találása (pont most a warungban elegyedtem szóba egy angol/ausztrál jogásszal aki ajánlott egy „húdejót” kb. 600 Ft-os órabérért...)

-          Kínai nyelvtanár keresése és találása

-          Önéletrajz updatelése

-          Szörfözés

-          Mászás

-          ...

Holnap reggel szörf! J

Végre zenélés. Balinale. Igen, BALInale.

Megvolt az első zenélés. NAGYONNAGYON jól esett. Nem pont olyan zenét játszottunk mint amit szoktam de pont jól jöttt ez  fajta zene most. Kings of Leon, Muse, Nirvana, Hoobastank ( :)))))) ), Rage against the Machine, ilyesmik. Nem kicsit volt jó érzés ezekre zúzni, és amennyire meg tudom ítélni bejött nekik a dobolásom uh. nem ez volt az utolsó alkalom.

Közben megtartották a méltán híres Balinale filmfesztivált ahol végül ingyen sikerült megnézni két filmet (egyikért fizetnem kellett de aztán visszakaptam a pénzt bizonyos kifürkészhetetlen isteni utak révén), az egyik bűn rossz volt, a másik pedig nagyonis jó. A Stone című folmre be ne üljön senki, ne tévesszen meg Robert De Niro vagy Edward Norton (Netán Milla Jovovich) neve mert a film egyszerűen szar. Konkrétan  az egyik legrosszabb film amit az utóbbi időben végig láttam. Nem hiszem h a lekéset első pár perc miatt nem állt össze a film, egyszerűen nem volt megírva/megrendezve/rendesen fényképezve/ vágva, szóval egy nagy semmi. Biztos haver volt a rendező.

A másik film amit láttam a Social Network volt Jesse Eisenberggel a Facebook alapításáról és az akörüli hercehurcáról amitől nem vártam sokat és kellemes meglepetés lett  vége. Nagyon is nézhető film és azért ajánlanám h moziban nézzétek meg mert néha a hang sokat hozzátesz meglepő módon, a Nine Inch Nailses Trent Reznor volt felelős legalább részben a soundtrackért mint kiderült és ez jó értelemben érződik. Van pár jó poén, van húzása a filmnek és nyilván érdekes dolog egy ennyire aktuális történetet látni aminek a szereplői valamilyen szinten formálták/formálják legtöbbünk mindennapjainak kisebb-nagyobb részét.

A hétvégén megázás és szétment papucs miatt sikerült lemaradni egy jó buliról és másnap elmenni egy langyosba, sebaj lesz ez még jobb is.

Mivel kis disznók vagytok és nem kommenteltek (igen most olyan kedvem van h lássak kommentet) ezért nem rakok fel képet muhhaahaaaaa! szal  írjatok vmit h lássam h nem magamnak írok :)

adieu

Az ígért kép a boardról:

Nyilván vagyok akkora egoista h én is rajta legyek :)

Közben sajna eljön lassan az esős évszak így – főleg esténként – minden nap esik újabban. Nem vészes egyáltalán, de ez azzal is jár h. a nyugati part kezd nem ideálissá válni szörfözésre valamint tekintve, h. a mászóhely is szabadtéren van ezért nagy zuhé esetén a mászás is elmarad. Azért túlélem J

A mászóhely amúgy nagyon bejön még mindig, és azt hiszem amint elfogadhatóan beszélek indonézül még sokkal jobban fog tetszeni. Megvan az a klubhangulat ami az egészet olyanná teszi, h. egyszerűen jó odamenni. Jópáran csak dumálni járnak oda és csak nyomokban másznak. Ez a közeg igen jó hatással van amúgy az indonéztanulásomra, egyfelől motiváció szempontból ugye, másrészt a gyakorlási lehetőség miatt.  Így újabban tényleg minden nap tanulok indonézt (köszi learningindonesian.com...) és haladok is vele érzésem szerint nem is rosszul. Lehet h. csak azért érzem így mert rossz emberekhez viszonyítok. Azok közül, akikkel egyszerre érkeztem és ugyanabban  az iskolában tanulnak egyelőre messze én beszélek a legjobban ami feldob de azért nem nagy kihívás tekintve h nem az indonéz tanulás itt a fő profil J

Szombat este voltam életem első indonéz mászóbulijában ami sokkal jobbra sikerült mint vártam. Előző nap jött oda hozzám Ponti a kisfőnök h. lesz ez a parti, 5-kor kezdődik. Ez nekem kicsit gyanús volt, gondoltam biztos valamilyen sütögetés lesz v. vmilyen olyan válfaja a buliknak amit én még nem ismerek. Ja és egy mászóhelyen volt a szabadban. Nem tudván mire számítsak vittem kis kaját meg helyi chips-szerűséget.

Erre 7 körül amikor érkeztem láttam h vannak egy csomóan és ingyen megy a kaja (mindenféle grillezett hús/tengeri herkentyű/zöldség) meg a pia (sör+egy svájci/spanyol légiutaskísérő srác által hozott rum. Ő, a barátnője, egy francia és egy szlovák lány voltak a nemindonézek rajtam kívül), és elég jó volt a hangulat. 

Még egy próba a dühre

Mászók és helyi küzdősportok űzői voltak, köztük a hegyomlás-arcú srác akinek sajna mindig elfelejtem a nevét és aki mindig ott lebzsel a fal környékén mert minden nap edzik mellette és akinek mellesleg nem fogok beszólni J.  Szóval volt sok étel, ital, részegedő mászó, és hangszer. Mint kiderült jópáran konyítanak vmit a zenéléshez így indonéz és angol/amerikai dalokat kezdtek játszani.

Indonéz lányok próbálnak mérgesek lenni

 Annyira oldott volt a hangulat – és annyira azért nem voltak profik J - h végül én is beszálltam egy nagy vízadagolón dobolva. Elvileg majd megyünk zenélni normál körülmények között is, örülnék ha az tényleg összejönne. Vicces volt na. A végére a páron kívül egyedüli nemindonéz maradtam, így valamikor aközött, hogy a főmászó átparkolás közben egy motorral beleszállt két másikba és aközött, hogy félmeztelen izmozós fotosession-be kezdtek a srácok úgy döntöttem megyek haza.

Közben amúgy vki elmagyarázta nekem h. ezek a csúnya kutyák nem ám olyanok ahogy kinéznek, és h nyugodt lehet a lelkem bármilyen közel vannak nem lesz para. Azóta így viszonyulok hozzájuk és tényleg jófejek! Uh. rehabilitálva vannak, bár kutyaszépségversenyen még mindig nem rájuk szavaznék. De ettől nem kell rosszban lennünk ezt remélem ők is tudják, tekintve h. a kutyaszépségverseny is egy olyan esemény aminél értelmetlenebbet keveset tudok elképzelni, így zsűrizésemre vajmi kevés az esély.

Az iskolában továbbra sincs semmi kb. Olyannyira, h. elmentem az Udayana egyetemre megkérdezni h. nem tanulhatnék-e ott indonézül, olyan formában h. amikor az ISI-n nincs órám (tehát praktikusan heti 6-7 nap...) beülnék oda és nem sok vizet zavarnék. Sajnos nem engedték, és miközben egyfolytában negatív válaszokkal bombázott bárhogyan csűrtem-csavartam a dolgot még arra is volt ideje h. valamiyen képzeletbeli mosoly-versenyen is részt vegyen. Szerintem nyert amúgy.

Futás közbeni látvány

Plusz még volt Ubudban egy író-olvasó fesztivál koncertekkel megfűszerezve, amin én voltam az felejthető volt. Ezenkívül rájöttem h. a legjobb futás az a homokos tengerparton történik naplemente/napfelkelte közben kínai nyelvleckét hallgatva :)

Csapongás

Az utóbbi napok betegségből kilábalásból aztán/közben a szörfözésről és a mászásról szóltak. A szörfözés őszintén szólva nem ment túl jól, de tudom h. van időm J Természetesen nem felejtettem el mit ígértem, a kép a deszkáról, azaz az új szerelmemről később jön mert nem lett jó és nem akarom h. bántsátok egy rosszul sikerült kép miatt...

Új mászófalat avattak a mászóhelyen (azért nem írom, hogy terem mert nem az) ennek örömére egész sokan összejöttünk. Vicces a hangulat amúgy általában mert itt tényleg mindenki ismer mindenkit (kivéve engem), mindenki elég jól mászik (kivéve engem) és beszél indonézül (na vajon mi jön...? kivéve engem). Ettől elég jó a hangulat és még attól sem érzem túl nagy lúzernek magam h a kis 12 éves lányok is lemásznak és h kb. egy poént sem értek, a hangulat azért vmennyire így is átragad, meg eléggé támogatóak mászás terén, az meg külön jól esik.

"Mérges" indonéz mászók

Amit valószínűleg nem tudtál Baliról 1: 

Tele van kutyákkal. Itt nem ám a „húdeédes” vagy a „jajjdeari” mentén kell ám elképzelni ezeket a dögöket. Valószínűleg nem véletlen, hogy a világirodalom, a filmtörténet és a délutáni tévésorozatok híres kutyás részlegének egy remeke sem indonéz alapanyagokon nyugszik. Ugyanis ezek a kutyák csúnyák és kinézetük alapján buták is, ráadásul nagy hányaduk kóborkutya. Ez az elején elég meglepő tud lenni, uh. én szóltam...

Al Merrick

Egy Al Merrick használt szörfdeszka büszke tulaja lettem. Következő postban teszek fel róla képet de most kicsit másnapos/beteg nap után vagyok így megengedem magamnak a lustaságot.


A mai napi szenvedésemet kicsit feldobta a mogorva házibácsi, aki ugyebár nem mosolyog cserébe viszont keservesen rémes hangja van. Ez nem lenne önmagában fontos info csakhogy van egy 3 hónapos unokája akit egyfolytában vmi fájdalmas kántálással próbál sokkolni "kedves danolászás" címén. Így tehát mindenki hallhatja h mivel verte meg a sors. Mindenki tudja h. én sem vagyok egy nagy dalospacsirta de ehhez az emberhez képest még komoly önkritika gyakorlása mellett is egy pavarotti/rúzsamagdi/mindenkinekasajátkedvence vagyok :)

No de azért h ne maradjon a post kép nélkül íme még egy darab a mérgesen a föld körül sorozatbál egy híres haverrel kiegészülve Bagkokból

MAHÁZASODIKADACIIIIIMAHÁZASODIKADACIIIII

Sok Boldogságot!

MEGVAN! :) Mászás. Olcsó Lonely Planet. Maukemana?

Megvan a szobám!!! Nem kicsit örülök, egész héten szoba után  kutattam és nagyon elegem volt már belőle. Ezért nem írtam a blogot mert csak ez járt a fejemben de most már vége :)

 A lényeg: kb 50 eurót fogok egy hónapban fizetni, a szoba egész fényes és van saját fürdőszoba, akarom mondani mandi. Van benne ágy meg egy szakadt asztal és a fekvése elég kényelmes - Kuta főutcájának egyik gangja (keskeny mellékutca) lesz a bázis, innen kb 7 perc séta a part és 10 perc séta a mászófal.  Majdnem beköltöztem egy másik szobába, ami olcsóbb lett volna 200.000 Rp-val, de sajnos a szoba maga sötét volt és kicsi, pedig a fekvése annak is jó volt, közel egy úszható partszakaszhoz. A srác aki mutatta jófej volt, ő is ott lakik és a régi deszkáját ingyen kölcsönözte volna, a fény azonban fontos, így miközben a fösvény szívem vérzett úgy döntöttem inkább a másikat választom.

Ágy

Az sem utolsó, h. így tényleg sétatávra vagyok a más zófaltól is, nem csak a strandtól, így újra el kezdhetek mászni.  Egyszer voltam már, finoman szólva kijöttem a formából, másnap olyan hasizomlázam lett h. egy ideig élt bennem a gyanú, h. elkaptam valamit vagy vmi rosszat ettem. A legjobb az egészben, h. alig vannak emberek és akik vannak azok szimpatikusak. Az egyik indonéz topmászó csinálja aki tegnap utazott Szingapúrba versenyre és egy csomó tanácsot ad. Ami még így Bali déli, turistákkal telített részén élve szíven ütött: nem kell fizetnem érte. Tehát van egy tök jó fal, pár szimpatikus ember akik rákényszerítenek h jobban beszéljek indonézül, és közben még kb. edzenek is engem és mindezt tök ingyen. Nehéz elhinni. Majd csinálok képeket.

Asztal

A Lonely Planet vásárlásának története bizonyítja h. néha megéri tökölni. Az utóbbi hetekben mellékes tevékenységként amennyiben könyves"boltba" botlottam megnéztem az Indonézia LP árát.  A könyves boltot úgy kell érteni h. a helyi ember lerak pár könyvespolcot az utca szélére és a többi turista által itthagyott könyveket adogatják el jó magas haszonkulccsal így elég változatos a kínálat. A 2007-es kiadás legolcsóbb, már használható - tehát nem széteső - példányát 80.000 Rp-ért találtam, de nem akart lejjeb menni a boltos. Pár bolt után rájöttem h. ez nem rossz ár, és az utolsó amelyiket megnéztem a vásárlás előtt pont mellette volt. Ott nevetséges árat mondtak ugyanarra a kiadásra (150.000 Rp) így úgy döntöttem átbaktatok és megveszem a 80 ezreset. Miközben azonban mentem egy francia lány megállított mert hallotta h. mit keresett. Ő és a barátja éppen 3 hónap után tervezték elhagyni Indonéziát Sri Lanka felé és túl akartak adni a 2010-es kiadású LP-n. Végül 90.000 Rp-ért, azaz nagyjából 2.100 forintért vettem meg a majdnem 900 oldalas könyvet, egész jó ár.

Szoba előtt

Abban h. elmegyek a mostani kost-omból nem csak az a jó h. az új szobámnak jobb a fekvése v. világosabb, mint az előző.  hAz extra jutalom az, h. valószínűleg kategóriákkal kevesebb Mau ke mana?-t vagy Dari mana?-t kell megválaszolnaom. Ezek a hová mész/honnan jössz összetett témájába elvezető kérdések, amelyekkel naponta kb. 10-szer találtak meg a háziak. Tényleg kedvesek meg minden, de ez olyan őrjítő tud lenni az ő 24/7-es otthon-tartózkodásukkal, h. frissítő élmény lesz valószínűleg az új, morcosabb helyre költözni. Amúgy ezek a kérdések kb. a "hogy vagy/szia"-val egyenértékűek, csakhogy a háziak itt annyira egész nap csak otthon tartózkodnak h. ezek a kérdések és a rájuk kapott válaszok az egyik legváltozatosabb részét képzik a napjaiknak.

Személyes higiéniámért felelős szoba a jövőben

Most megyek, eszem valami finomat Sanurban ahol páran összejöttek egy jó warungban ahol finom tengeri kaját lehet enni olcsón, aztán pakolni kell, hogy holnap tudjak költözni. Holnap irány a gamelán, a költözés és ki tudja még mi, aztán pedig a következő hetek az nyelv, a mászás és a szörfözés jegyében telnek majd remélhetőleg:)

Szöööööörf. Legian. Madzsarok. Még mindig nincs ház.

Az elmúlt héten volt egy kisebb holtpont, az iskolában még nem volt semmi  és rendes házat/szobát sem találtam még, nem is igazán volt energiám nézni. Ez az energiaszegénység jellemző volt mindenre amit csináltam. 

Legian

Voltak nálam magyar darmasiswások akik nem Denpasarba kapták meg az ösztöndíjat. Nem mindenki egyszerre jött, összességében egy héten belül 5 éjszakára osztottam meg a szobámat különféle jöttmentekkel :) Ezalatt például olyan információk birtokába jutottam mint például az, h.  az indonéz a világ legkisebb átlagmagasággal bíró népe. Amúgy bárki  aki több mint 10 percet töltött el ebben az országban sejtheti h. benne vannak a top 5-ben. Érdekes módon amikor Kínában voltam mindenki kérdezgette h. "tényleg olyan kicsik?", pedig egyáltalán nem tűnt annyira kicsi népnek, sőt volt jónéhány behemót is arrafelé. Bevallom lehet, hogy a valóságérzékelésem ebből a szempontból kicsit torzult, mivel a kollégiumunk előtt ott kb. 20 kosárpálya volt egymás mellé dobálva, azok meg ugye nem a törpéket vonzzák. Mindenesetre eddig senki nem kérdezte tőlem h. mekkorák az indonézek, ezután nem is kell mert itt a válasz: kicsik.

Jimbaran

Szóval a magyarokkal - Sárával, Anuval és Balázzsal, aki a barátnőjéért jött le délre - elnéztünk pár helyre, erről gyorsan pár szóban.
 Jimbarannak nagyon szép strandja van és bár a strand maga nagyon drága - a szörfkölcsönzés például a kutai egész napi 50.000 (ami tud olcsóbb is lenni, de az ember előszörre kb eddig tudja lealkudni) Rp-hoz képest 100.000 volt egy órára. - de 1 percre tőle 10.000 Rp-ért nagy adag mie gorenget lehetett kapni ami a helyhez képest baráti ár. Végül 1 órára béreltem deszkát a nem túl jó hullámokra pár helyi nénikétől, akiknek nem volt kezdő deszkájuk - tehát széles, hosszú, így végül egy rövid és keskeny deszkán szenvedtem mert ők 100.000 helyett 30.000ért adták. Rájöttem h. nem véletlenül mondják h. az ember ne shortboarddal kezdjen lehetőleg, az egyetlen alkalom amikor fel tudtam állni akkor a hullám már lényegében kiment alólam, sebesség nélkül pedig szépen elsüllyedtem. 

Foci a parton Legian-nál

Voltunk még Ubudban, Melindánál jópáran, de a bulira ami ott szombat este volt nem mentem el végül, akkor már Denpasarban voltam, egyszerűen le voltam fáradva, és ugyan sokat vezettem, de azt hiszem inkább kicsit le voltam eresztve, talán attól is h. a Dackómackónak legénybúcsúja volt és sajnáltam h. nem lehetek ott és még isten igazából semmi nem kezdődött itt el. Ez áldás is tud lenni ha az ember tudja mit akar az idejével, szerencsére én nagyjából tudom de azért nehéz rendszert építeni az ember napjaiba lényegében kötöttségek nélkül, így pedig néha ki tud folyni a kezeink közül az idő. 

Legian

Ami visszahozott igazából a kissé laposodó lelkiállapotból az a szörfözés volt. Egyik nap lementem megint szörfözni Simbivel, az amerikai jógatanár/gitáros/afrikai-nevet-felvevős-legfehérebb-ember-akit-láttam-mal Legianba, és olyan szép vlt az egész hely és olyan jók voltak a hullámok a felállás-menés-kicsi kanyarodás gyakorlására h. teljesen felvillanyozódtam. Másnap Balázzsal meg pár emberrel megint lenéztünk oda és a hullámok ugyan kevésbé voltak barátságosak még mindig tetszett a hely :) Be kéne már szerezni egy tide-chartot (asszem így hívják) amiből ki lehet nézni mikor vannak ideális hullámok, sokat könnyítene az életemen...

Surfer D + az olasz dzsigoló + Balázs

Vasárnap és szerda este Sanurban vacsoráztam-iszogattam a házban ahova majdnem költöztem az ottaniakkal, jó volt végre nem a nasi goreng/mie goreng/cap cay vonalon mozogni, bármilyen finomak is tudnak azok lenni.

Kis vasgyúró

A házkeresés amúgy még mindig nem zárult le sikeresen, most inkább bele sem mélyedek mert kezd ebből a részből kicsit elegem lenni, de a remény hal meg utoljára ugyebár :)

Kötelező mérges

Odah. Szörf.

Épp le vagyok keményen fáradva a nagy semmittevéstől uh rövidre fogom :)
Kedden is lementünk a Sanuri Odah Warungba mert a Davidnek volt szülinapja, egész jól sikerült de a szombati spontánabb az valahogy jobb volt uh. én amikor a többiek mentek még a partra én elmentem haza, pláne h. másnap menni akartam szörfözni. Miután hallottam másnap mi volt a többiekkel még kevésbé sajnáltam h nem maradtam végig.

Egy indonéz srác Szumátráról betalálta őket és balhét akart. Elkezdte rugdosni egyiket-másikat meg lökdösődni de végül szerencsére senki nem reagált agresszíven és sikerült leszerelni. Az ilyen helyzetekről annyit h. nem 1 ember mondta h SOHA ne keveredjünk verekedésbe helyi arcokkal mert szinte mindig feltűnik hirtelen jópár haverjuk és csúnyára verik az embert.

Másnap végül sikerült nem túl későn felkelni - azért nem is túl korán - és végül 3ra kiértem Legianra talélkozni egy görög csajjal meg egy olasz barátjával aki tanít majd minket szörfözni a terv szerint. Ez végül úgy nézett ki h. tényleg baromi sok hasznos dolgot elmondott és rendes volt csak éreztem h. kicsit zavarok a csajozásban :)

Sebaj, amikor mentem be (a srác persze "jön hamar") egyedül maradtam és próbáltam kilesni mit csinálnak a többiek. Amúgy aznap minden board-kölcsönző helyen azt mondták h. aznap du. túl durvák a hullámok a kezdőknek de a csávó persze mondta h. dehogyis. Ez egy görög csaj felszedésénél lehet h. jó hozzáállás de kezdő szörföst egyedül tengerbeeresztésnél nem a legjobb.

Néztem h. mit csinálnak a többiek, egyszercsak egy balinéz felkiáltott h "5 meter wave!", amire mindenki veszettül elkezdett lapátolni egy helyre ami túl közel volt hozzám, meg is fordultam és mi jött? Egy rohadt nagy vízfal amiről lövésem nem volt hogyan kezeljem. próbáltam a hátra lévő kevés másodpercben olyan helyre evickélni ahol a legkevesebb emberhez csaphat hozzá a hullám aztán elért... Elképesztő ereje volt a hullámnak, amint ide-oda csapott csak arra gondoltam h ugye nem csapja nekem se az én, se más deszkáját. Szerencsére nem történt ilyesmi, és miután még két hullám erőszakolt meg hasonló módon egymás után kimentem és mondtam a csávónak h minden szép és jó de nekem ez a méret sok.

Következőre bejött velem és mutatta h. hol lesz a kisebb hullám, ami még így is épp a határon mozgott számomra a félelmetességnek, de egy idő után az egyiket sikerült meglovagolni és menni vele pártíz métert ami  orgazmusközeli büszkeséghullámot indított el bennem :)
Aznap este érkeztek vissza ketten a magyarok közül, akikkel Kután is találkoztunk és pár napig nálam húzták meg magukat, erről majd később, most kómázok inkább kicsit :)

Orientáció. Magyarok. Szörf.

Tartott a „betegség” még napokig, sőt, a végére, pont a csütörtöki orientáció napjára hatalmas rothadás nőtt a számra, ennek révén igen maradandó első benyomást tehettem először látottúj pajtásaimra az egyetemen.

Az orientáció nem volt túlzottan érdekes, volt egy prezentáció az iskoláról aztán ki-ki a saját programján résztvevőkkel csoportosult a konkrétabb infókért. A zenei programon levők – köztük én is – annyit tudtak meg h. 3 óra lesz egy héten, abból az egyik nagy örömömre egy nyelvóra lesz. Még nem tudják mikor kezdünk, majd hívnak J. Aznap este lenéztem Kutára, találkozni a gépen megismert Anuval, a Jakartában megismert Sárával és kis „családjával” valamint a három magyar sráccal akik Singarajában vannak északon, két Balázs meg egy István. A terv annyi volt, h. bemegyek, megiszom 1-2 sört, eldumálgatok aztán irány haza. Tekintve h. a fiúk szobájában volt végül plusz egy matrac végül belustultam és ott aludtam, ami végülis jó volt tekintve h. így másnap korán leértünk a partra és végre életemben először szörfözhettem!

Vajon mi van a zacskóban?

Amit nem mondanak el a szörfözés előtt az az, h. ritkamód nem bimbóbarát sport, legalábbis így az elején, az ember mellye és hasa jól le tud horzsolódni a folyamatos dörzsölődéstől (bőr+homok+deszka). Amit elmondanak és igaz is, az annyi h. nagyon fasza kis sportnak tűnik ez. Végül 50.000 Rp-ért béreltünk egész napra, lesz ez még olcsóbb is. Fel is tudtam állni és menni a deszkán, a nap végére azért már volt több olyan esés is ami nyomokban se volt kontrollálhatónak nevezhető, így amikor kitikkadva egyik esésnél a deszka majdnem a fejemen ment át és a hullám azt csinált velem amit akart inkább abbahagytam, de még így is én voltam egyik legtovább bent a vízben uh. kemény vagyok na. J

A héten is megyek biztosan, remélem hétközben picivel kevesebben lesznek, és nem lesz majdnem ütközés meg strandoló-majdnem-elütés mint első alkalommal. Este teljesen kipurcanva motoroztunk haza, éjszakára nem is mentünk vissza. Másnap, szombat este volt kis összeröffenés Sanurban egy helyi warungban (étkezde/bár) ami tök jól sikerült. 

A warung nagyon olcsó – pláne Sanurhoz, egy turstaközponthoz viszonyítva – volt és ráadásul engedik h saját zenét tegyünk be, plusz a helyi vendégek is elég muzikálisak így az este első felében őket hallgattuk amíg az araknak adtunk még egy esélyt – nem vakultam meg és fejfájás se volt uh. azt kell h. mondjam minőségi termék volt -, a másodikban pedig saját zenére volt táncolás v inkább dülöngélés. Az este harmadik fele a tengerparton telt, megvolt életem első tengerparti jógaleckéje is J