2010. október 12., kedd

Az ígért kép a boardról:
Nyilván vagyok akkora egoista h én is rajta legyek :)

Közben sajna eljön lassan az esős évszak így – főleg esténként – minden nap esik újabban. Nem vészes egyáltalán, de ez azzal is jár h. a nyugati part kezd nem ideálissá válni szörfözésre valamint tekintve, h. a mászóhely is szabadtéren van ezért nagy zuhé esetén a mászás is elmarad. Azért túlélem J

A mászóhely amúgy nagyon bejön még mindig, és azt hiszem amint elfogadhatóan beszélek indonézül még sokkal jobban fog tetszeni. Megvan az a klubhangulat ami az egészet olyanná teszi, h. egyszerűen jó odamenni. Jópáran csak dumálni járnak oda és csak nyomokban másznak. Ez a közeg igen jó hatással van amúgy az indonéztanulásomra, egyfelől motiváció szempontból ugye, másrészt a gyakorlási lehetőség miatt.  Így újabban tényleg minden nap tanulok indonézt (köszi learningindonesian.com...) és haladok is vele érzésem szerint nem is rosszul. Lehet h. csak azért érzem így mert rossz emberekhez viszonyítok. Azok közül, akikkel egyszerre érkeztem és ugyanabban  az iskolában tanulnak egyelőre messze én beszélek a legjobban ami feldob de azért nem nagy kihívás tekintve h nem az indonéz tanulás itt a fő profil J



Szombat este voltam életem első indonéz mászóbulijában ami sokkal jobbra sikerült mint vártam. Előző nap jött oda hozzám Ponti a kisfőnök h. lesz ez a parti, 5-kor kezdődik. Ez nekem kicsit gyanús volt, gondoltam biztos valamilyen sütögetés lesz v. vmilyen olyan válfaja a buliknak amit én még nem ismerek. Ja és egy mászóhelyen volt a szabadban. Nem tudván mire számítsak vittem kis kaját meg helyi chips-szerűséget.
Erre 7 körül amikor érkeztem láttam h vannak egy csomóan és ingyen megy a kaja (mindenféle grillezett hús/tengeri herkentyű/zöldség) meg a pia (sör+egy svájci/spanyol légiutaskísérő srác által hozott rum. Ő, a barátnője, egy francia és egy szlovák lány voltak a nemindonézek rajtam kívül), és elég jó volt a hangulat. 


Még egy próba a dühre

Mászók és helyi küzdősportok űzői voltak, köztük a hegyomlás-arcú srác akinek sajna mindig elfelejtem a nevét és aki mindig ott lebzsel a fal környékén mert minden nap edzik mellette és akinek mellesleg nem fogok beszólni J.  Szóval volt sok étel, ital, részegedő mászó, és hangszer. Mint kiderült jópáran konyítanak vmit a zenéléshez így indonéz és angol/amerikai dalokat kezdtek játszani.

Indonéz lányok próbálnak mérgesek lenni

 Annyira oldott volt a hangulat – és annyira azért nem voltak profik J - h végül én is beszálltam egy nagy vízadagolón dobolva. Elvileg majd megyünk zenélni normál körülmények között is, örülnék ha az tényleg összejönne. Vicces volt na. A végére a páron kívül egyedüli nemindonéz maradtam, így valamikor aközött, hogy a főmászó átparkolás közben egy motorral beleszállt két másikba és aközött, hogy félmeztelen izmozós fotosession-be kezdtek a srácok úgy döntöttem megyek haza.

Közben amúgy vki elmagyarázta nekem h. ezek a csúnya kutyák nem ám olyanok ahogy kinéznek, és h nyugodt lehet a lelkem bármilyen közel vannak nem lesz para. Azóta így viszonyulok hozzájuk és tényleg jófejek! Uh. rehabilitálva vannak, bár kutyaszépségversenyen még mindig nem rájuk szavaznék. De ettől nem kell rosszban lennünk ezt remélem ők is tudják, tekintve h. a kutyaszépségverseny is egy olyan esemény aminél értelmetlenebbet keveset tudok elképzelni, így zsűrizésemre vajmi kevés az esély.


Az iskolában továbbra sincs semmi kb. Olyannyira, h. elmentem az Udayana egyetemre megkérdezni h. nem tanulhatnék-e ott indonézül, olyan formában h. amikor az ISI-n nincs órám (tehát praktikusan heti 6-7 nap...) beülnék oda és nem sok vizet zavarnék. Sajnos nem engedték, és miközben egyfolytában negatív válaszokkal bombázott bárhogyan csűrtem-csavartam a dolgot még arra is volt ideje h. valamiyen képzeletbeli mosoly-versenyen is részt vegyen. Szerintem nyert amúgy.
Futás közbeni látvány

Plusz még volt Ubudban egy író-olvasó fesztivál koncertekkel megfűszerezve, amin én voltam az felejthető volt. Ezenkívül rájöttem h. a legjobb futás az a homokos tengerparton történik naplemente/napfelkelte közben kínai nyelvleckét hallgatva :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése