MAHÁZASODIKADACIIIIIMAHÁZASODIKADACIIIII

Sok Boldogságot!

MEGVAN! :) Mászás. Olcsó Lonely Planet. Maukemana?

Megvan a szobám!!! Nem kicsit örülök, egész héten szoba után  kutattam és nagyon elegem volt már belőle. Ezért nem írtam a blogot mert csak ez járt a fejemben de most már vége :)

 A lényeg: kb 50 eurót fogok egy hónapban fizetni, a szoba egész fényes és van saját fürdőszoba, akarom mondani mandi. Van benne ágy meg egy szakadt asztal és a fekvése elég kényelmes - Kuta főutcájának egyik gangja (keskeny mellékutca) lesz a bázis, innen kb 7 perc séta a part és 10 perc séta a mászófal.  Majdnem beköltöztem egy másik szobába, ami olcsóbb lett volna 200.000 Rp-val, de sajnos a szoba maga sötét volt és kicsi, pedig a fekvése annak is jó volt, közel egy úszható partszakaszhoz. A srác aki mutatta jófej volt, ő is ott lakik és a régi deszkáját ingyen kölcsönözte volna, a fény azonban fontos, így miközben a fösvény szívem vérzett úgy döntöttem inkább a másikat választom.

Ágy

Az sem utolsó, h. így tényleg sétatávra vagyok a más zófaltól is, nem csak a strandtól, így újra el kezdhetek mászni.  Egyszer voltam már, finoman szólva kijöttem a formából, másnap olyan hasizomlázam lett h. egy ideig élt bennem a gyanú, h. elkaptam valamit vagy vmi rosszat ettem. A legjobb az egészben, h. alig vannak emberek és akik vannak azok szimpatikusak. Az egyik indonéz topmászó csinálja aki tegnap utazott Szingapúrba versenyre és egy csomó tanácsot ad. Ami még így Bali déli, turistákkal telített részén élve szíven ütött: nem kell fizetnem érte. Tehát van egy tök jó fal, pár szimpatikus ember akik rákényszerítenek h jobban beszéljek indonézül, és közben még kb. edzenek is engem és mindezt tök ingyen. Nehéz elhinni. Majd csinálok képeket.

Asztal

A Lonely Planet vásárlásának története bizonyítja h. néha megéri tökölni. Az utóbbi hetekben mellékes tevékenységként amennyiben könyves"boltba" botlottam megnéztem az Indonézia LP árát.  A könyves boltot úgy kell érteni h. a helyi ember lerak pár könyvespolcot az utca szélére és a többi turista által itthagyott könyveket adogatják el jó magas haszonkulccsal így elég változatos a kínálat. A 2007-es kiadás legolcsóbb, már használható - tehát nem széteső - példányát 80.000 Rp-ért találtam, de nem akart lejjeb menni a boltos. Pár bolt után rájöttem h. ez nem rossz ár, és az utolsó amelyiket megnéztem a vásárlás előtt pont mellette volt. Ott nevetséges árat mondtak ugyanarra a kiadásra (150.000 Rp) így úgy döntöttem átbaktatok és megveszem a 80 ezreset. Miközben azonban mentem egy francia lány megállított mert hallotta h. mit keresett. Ő és a barátja éppen 3 hónap után tervezték elhagyni Indonéziát Sri Lanka felé és túl akartak adni a 2010-es kiadású LP-n. Végül 90.000 Rp-ért, azaz nagyjából 2.100 forintért vettem meg a majdnem 900 oldalas könyvet, egész jó ár.

Szoba előtt

Abban h. elmegyek a mostani kost-omból nem csak az a jó h. az új szobámnak jobb a fekvése v. világosabb, mint az előző.  hAz extra jutalom az, h. valószínűleg kategóriákkal kevesebb Mau ke mana?-t vagy Dari mana?-t kell megválaszolnaom. Ezek a hová mész/honnan jössz összetett témájába elvezető kérdések, amelyekkel naponta kb. 10-szer találtak meg a háziak. Tényleg kedvesek meg minden, de ez olyan őrjítő tud lenni az ő 24/7-es otthon-tartózkodásukkal, h. frissítő élmény lesz valószínűleg az új, morcosabb helyre költözni. Amúgy ezek a kérdések kb. a "hogy vagy/szia"-val egyenértékűek, csakhogy a háziak itt annyira egész nap csak otthon tartózkodnak h. ezek a kérdések és a rájuk kapott válaszok az egyik legváltozatosabb részét képzik a napjaiknak.

Személyes higiéniámért felelős szoba a jövőben

Most megyek, eszem valami finomat Sanurban ahol páran összejöttek egy jó warungban ahol finom tengeri kaját lehet enni olcsón, aztán pakolni kell, hogy holnap tudjak költözni. Holnap irány a gamelán, a költözés és ki tudja még mi, aztán pedig a következő hetek az nyelv, a mászás és a szörfözés jegyében telnek majd remélhetőleg:)

Szöööööörf. Legian. Madzsarok. Még mindig nincs ház.

Az elmúlt héten volt egy kisebb holtpont, az iskolában még nem volt semmi  és rendes házat/szobát sem találtam még, nem is igazán volt energiám nézni. Ez az energiaszegénység jellemző volt mindenre amit csináltam. 

Legian

Voltak nálam magyar darmasiswások akik nem Denpasarba kapták meg az ösztöndíjat. Nem mindenki egyszerre jött, összességében egy héten belül 5 éjszakára osztottam meg a szobámat különféle jöttmentekkel :) Ezalatt például olyan információk birtokába jutottam mint például az, h.  az indonéz a világ legkisebb átlagmagasággal bíró népe. Amúgy bárki  aki több mint 10 percet töltött el ebben az országban sejtheti h. benne vannak a top 5-ben. Érdekes módon amikor Kínában voltam mindenki kérdezgette h. "tényleg olyan kicsik?", pedig egyáltalán nem tűnt annyira kicsi népnek, sőt volt jónéhány behemót is arrafelé. Bevallom lehet, hogy a valóságérzékelésem ebből a szempontból kicsit torzult, mivel a kollégiumunk előtt ott kb. 20 kosárpálya volt egymás mellé dobálva, azok meg ugye nem a törpéket vonzzák. Mindenesetre eddig senki nem kérdezte tőlem h. mekkorák az indonézek, ezután nem is kell mert itt a válasz: kicsik.

Jimbaran

Szóval a magyarokkal - Sárával, Anuval és Balázzsal, aki a barátnőjéért jött le délre - elnéztünk pár helyre, erről gyorsan pár szóban.
 Jimbarannak nagyon szép strandja van és bár a strand maga nagyon drága - a szörfkölcsönzés például a kutai egész napi 50.000 (ami tud olcsóbb is lenni, de az ember előszörre kb eddig tudja lealkudni) Rp-hoz képest 100.000 volt egy órára. - de 1 percre tőle 10.000 Rp-ért nagy adag mie gorenget lehetett kapni ami a helyhez képest baráti ár. Végül 1 órára béreltem deszkát a nem túl jó hullámokra pár helyi nénikétől, akiknek nem volt kezdő deszkájuk - tehát széles, hosszú, így végül egy rövid és keskeny deszkán szenvedtem mert ők 100.000 helyett 30.000ért adták. Rájöttem h. nem véletlenül mondják h. az ember ne shortboarddal kezdjen lehetőleg, az egyetlen alkalom amikor fel tudtam állni akkor a hullám már lényegében kiment alólam, sebesség nélkül pedig szépen elsüllyedtem. 

Foci a parton Legian-nál

Voltunk még Ubudban, Melindánál jópáran, de a bulira ami ott szombat este volt nem mentem el végül, akkor már Denpasarban voltam, egyszerűen le voltam fáradva, és ugyan sokat vezettem, de azt hiszem inkább kicsit le voltam eresztve, talán attól is h. a Dackómackónak legénybúcsúja volt és sajnáltam h. nem lehetek ott és még isten igazából semmi nem kezdődött itt el. Ez áldás is tud lenni ha az ember tudja mit akar az idejével, szerencsére én nagyjából tudom de azért nehéz rendszert építeni az ember napjaiba lényegében kötöttségek nélkül, így pedig néha ki tud folyni a kezeink közül az idő. 

Legian

Ami visszahozott igazából a kissé laposodó lelkiállapotból az a szörfözés volt. Egyik nap lementem megint szörfözni Simbivel, az amerikai jógatanár/gitáros/afrikai-nevet-felvevős-legfehérebb-ember-akit-láttam-mal Legianba, és olyan szép vlt az egész hely és olyan jók voltak a hullámok a felállás-menés-kicsi kanyarodás gyakorlására h. teljesen felvillanyozódtam. Másnap Balázzsal meg pár emberrel megint lenéztünk oda és a hullámok ugyan kevésbé voltak barátságosak még mindig tetszett a hely :) Be kéne már szerezni egy tide-chartot (asszem így hívják) amiből ki lehet nézni mikor vannak ideális hullámok, sokat könnyítene az életemen...

Surfer D + az olasz dzsigoló + Balázs

Vasárnap és szerda este Sanurban vacsoráztam-iszogattam a házban ahova majdnem költöztem az ottaniakkal, jó volt végre nem a nasi goreng/mie goreng/cap cay vonalon mozogni, bármilyen finomak is tudnak azok lenni.

Kis vasgyúró

A házkeresés amúgy még mindig nem zárult le sikeresen, most inkább bele sem mélyedek mert kezd ebből a részből kicsit elegem lenni, de a remény hal meg utoljára ugyebár :)

Kötelező mérges

Odah. Szörf.

Épp le vagyok keményen fáradva a nagy semmittevéstől uh rövidre fogom :)
Kedden is lementünk a Sanuri Odah Warungba mert a Davidnek volt szülinapja, egész jól sikerült de a szombati spontánabb az valahogy jobb volt uh. én amikor a többiek mentek még a partra én elmentem haza, pláne h. másnap menni akartam szörfözni. Miután hallottam másnap mi volt a többiekkel még kevésbé sajnáltam h nem maradtam végig.

Egy indonéz srác Szumátráról betalálta őket és balhét akart. Elkezdte rugdosni egyiket-másikat meg lökdösődni de végül szerencsére senki nem reagált agresszíven és sikerült leszerelni. Az ilyen helyzetekről annyit h. nem 1 ember mondta h SOHA ne keveredjünk verekedésbe helyi arcokkal mert szinte mindig feltűnik hirtelen jópár haverjuk és csúnyára verik az embert.

Másnap végül sikerült nem túl későn felkelni - azért nem is túl korán - és végül 3ra kiértem Legianra talélkozni egy görög csajjal meg egy olasz barátjával aki tanít majd minket szörfözni a terv szerint. Ez végül úgy nézett ki h. tényleg baromi sok hasznos dolgot elmondott és rendes volt csak éreztem h. kicsit zavarok a csajozásban :)

Sebaj, amikor mentem be (a srác persze "jön hamar") egyedül maradtam és próbáltam kilesni mit csinálnak a többiek. Amúgy aznap minden board-kölcsönző helyen azt mondták h. aznap du. túl durvák a hullámok a kezdőknek de a csávó persze mondta h. dehogyis. Ez egy görög csaj felszedésénél lehet h. jó hozzáállás de kezdő szörföst egyedül tengerbeeresztésnél nem a legjobb.

Néztem h. mit csinálnak a többiek, egyszercsak egy balinéz felkiáltott h "5 meter wave!", amire mindenki veszettül elkezdett lapátolni egy helyre ami túl közel volt hozzám, meg is fordultam és mi jött? Egy rohadt nagy vízfal amiről lövésem nem volt hogyan kezeljem. próbáltam a hátra lévő kevés másodpercben olyan helyre evickélni ahol a legkevesebb emberhez csaphat hozzá a hullám aztán elért... Elképesztő ereje volt a hullámnak, amint ide-oda csapott csak arra gondoltam h ugye nem csapja nekem se az én, se más deszkáját. Szerencsére nem történt ilyesmi, és miután még két hullám erőszakolt meg hasonló módon egymás után kimentem és mondtam a csávónak h minden szép és jó de nekem ez a méret sok.

Következőre bejött velem és mutatta h. hol lesz a kisebb hullám, ami még így is épp a határon mozgott számomra a félelmetességnek, de egy idő után az egyiket sikerült meglovagolni és menni vele pártíz métert ami  orgazmusközeli büszkeséghullámot indított el bennem :)
Aznap este érkeztek vissza ketten a magyarok közül, akikkel Kután is találkoztunk és pár napig nálam húzták meg magukat, erről majd később, most kómázok inkább kicsit :)

Orientáció. Magyarok. Szörf.

Tartott a „betegség” még napokig, sőt, a végére, pont a csütörtöki orientáció napjára hatalmas rothadás nőtt a számra, ennek révén igen maradandó első benyomást tehettem először látottúj pajtásaimra az egyetemen.

Az orientáció nem volt túlzottan érdekes, volt egy prezentáció az iskoláról aztán ki-ki a saját programján résztvevőkkel csoportosult a konkrétabb infókért. A zenei programon levők – köztük én is – annyit tudtak meg h. 3 óra lesz egy héten, abból az egyik nagy örömömre egy nyelvóra lesz. Még nem tudják mikor kezdünk, majd hívnak J. Aznap este lenéztem Kutára, találkozni a gépen megismert Anuval, a Jakartában megismert Sárával és kis „családjával” valamint a három magyar sráccal akik Singarajában vannak északon, két Balázs meg egy István. A terv annyi volt, h. bemegyek, megiszom 1-2 sört, eldumálgatok aztán irány haza. Tekintve h. a fiúk szobájában volt végül plusz egy matrac végül belustultam és ott aludtam, ami végülis jó volt tekintve h. így másnap korán leértünk a partra és végre életemben először szörfözhettem!

Vajon mi van a zacskóban?

Amit nem mondanak el a szörfözés előtt az az, h. ritkamód nem bimbóbarát sport, legalábbis így az elején, az ember mellye és hasa jól le tud horzsolódni a folyamatos dörzsölődéstől (bőr+homok+deszka). Amit elmondanak és igaz is, az annyi h. nagyon fasza kis sportnak tűnik ez. Végül 50.000 Rp-ért béreltünk egész napra, lesz ez még olcsóbb is. Fel is tudtam állni és menni a deszkán, a nap végére azért már volt több olyan esés is ami nyomokban se volt kontrollálhatónak nevezhető, így amikor kitikkadva egyik esésnél a deszka majdnem a fejemen ment át és a hullám azt csinált velem amit akart inkább abbahagytam, de még így is én voltam egyik legtovább bent a vízben uh. kemény vagyok na. J

A héten is megyek biztosan, remélem hétközben picivel kevesebben lesznek, és nem lesz majdnem ütközés meg strandoló-majdnem-elütés mint első alkalommal. Este teljesen kipurcanva motoroztunk haza, éjszakára nem is mentünk vissza. Másnap, szombat este volt kis összeröffenés Sanurban egy helyi warungban (étkezde/bár) ami tök jól sikerült. 

A warung nagyon olcsó – pláne Sanurhoz, egy turstaközponthoz viszonyítva – volt és ráadásul engedik h saját zenét tegyünk be, plusz a helyi vendégek is elég muzikálisak így az este első felében őket hallgattuk amíg az araknak adtunk még egy esélyt – nem vakultam meg és fejfájás se volt uh. azt kell h. mondjam minőségi termék volt -, a másodikban pedig saját zenére volt táncolás v inkább dülöngélés. Az este harmadik fele a tengerparton telt, megvolt életem első tengerparti jógaleckéje is J

Gunung Agung

 A vulkán, amely több mint ezer embert halálát okozta 1963-ban, legutóbbi nagy kitörésekor és több tízezer embernek kellett rövidebb-hosszabb időre elhagyni otthonát miatta pár óra motorozásra fekszik Denpasartól. Mi a déli úton Pura Pasar Agung felől másztuk meg, az oda tartó motorút végül kb. 4,5 órába telt. Ezen a csúcson az éjszakai mászás a menő mert így az ember pár óra mászás (közben egy indokolatlanul hosszú pihenővel ami egy idő után normál hely hiányában és a hideg miatt inkább fáraszt mint pihentet) után a napfelkeltét a kráter peremén ülve a hegy csúcsáról nézheti meg.

Várakozás a napfelkeltére 3000+ méteren

Az előttünk lévő orom árnyéka napfelkeltekor

A túra/mászás maga sokkal hosszabb, nehezebb és hidegebb volt mint amire felkészültünk, de az a látvány kora hajnalban teljesen elkészülve az erőnkkel mindenért kárpótolt. Mindenféle színben pompázott az ég, és amint a nap keltében árnyékot vetett az előttünk tornyosuló oromról a hátunk mögött elterülő kékesedő égre, az bámulatos volt. Pedig mászás közben tényleg felvetült bennünk a kérdés, hogy hogyan fogunk lejönni amikor felmenni is alig bírtunk – helyenként szó szerint mászni kellett, ezt ilyen hidegben és sötétben normál cuccok nélkül nem olyan egyszetrű – de a látvány befogta a szánkat.

Boldogan mert azt hittük az út lefele nem lesz olyan rossz...

Visszafele nem volt olyan izgalmas, inkább térdgyilkos, de napsütésben lényegesen egyszerűbb volt a leereszkedés. A végét már alig bírtuk, pláne h. tudtuk h. van még egy jó kis négyórás motorozás előttünk minden alvás nélkül. No azért volt akit nem érdekelt és inkább kifeküdt az út tövében található templomnál szusszanni egyet. Itt elváltunk a többiektől – északról, Singarajából érkezett kb. 5 ember, mi délről voltunk 8-an de belőlük csak négyen indultunk el elsőként- és egy gyönyörű út után, mely során számtalan falun, hídon keresztül és rizsteraszok valamint erdős részek mentén haladtunk  hazaérkeztünk. Illetve érkeztem, mert Petru, a román srác úgy érezte beájul hamarosan így inkább csapatta neki így jóval hamarabb haza is ért Daviddel a háta mögött. Amúgy ők vicces látvány voltak a hegyi utakon a kis motoron a kettejük csomagokkal együtt nyomott kb. 200 kilójával – bizonyos szakaszokon a moci nem igazán bírta így roller-szerűen lábbal segítettek rá J.

Út lefelé

 Aznap miután hazaértem  életem egyik legkorábbi lefekvése következett, fél nyolckor kiájultam és másnap regel tízkor keltem. Természetesen fájós torokkal és lábakkal, ami sajnos másnap még mindig tartott így inkább pihengettem és írtam a blogot J

Kuta, házavató

Csütörtökön  Kutára mentem, a szörfösök és részeg kigyúrt ausztrálok mekkájába. Találkoztam ott három magyar Darmasiswással, Melindával akivel együtt is repültem, valamint a Janka+Dani párossal akik három éve kapják sorozatban az ösztöndíjat ami azért elég ritka. Ők sok hasznosat mondtak, és miközben néha-néha a tengerbe mentem és lestem a gyönyörű hullámokat hatalmába kerítet az érzés, hogy  ez a Bali-év igencsak jó lesz :)

Kuta naplemente

 A szörfözést most még nem próbáltam ki de nincsen az sem messze már... Eredetileg késődu. vissza akartam menni haza ledobni a robogót de végül a naplemente ott tartott. 

Elég sokan kíváncsiak rá

Végül megvártam a többieket akik este jöttek egy kiállításmegnyitóra (arakot vedelő festők az ISIről) ahol az ezernyi indonéz metálbanda egyike játszott majd át a Bálint által ajánlott Sky Garden koktél akcióra – hétfőtől csütörtökig 10-11 között ingyen koktélok – meg lehet oldani a spiccesedést ingyen is egy olyan helyen ahol az üveg vodka a boltban több mint 13.000 forint – ez azért elég jó hír volt... A buli végül elég jól sikerült, még több darmasiswással futottunk össze a klub előtt akikkel együtt folytattuk,  feltünő amúgy mennyire nagy a régiónk-beli ösztöndíjasok aránya.

Remélem tetszik az új szemüvegem

Hajnalban hazataxiztunk mondván h részegen ugye mégsem vezetünk és másnap majd visszajövök érte. Másnap házavató buli volt – ami végül nem volt igazi buli, inkább kis iszogatós-beszélgetős – korai kezdéssel, így a kutai robogó-felvevő túra elég fáradtra sikerült. A házavatóból végül éjfél körül haza is indultunk robogóval, mert másnap délután indultunk egy hosszabb útra a Gunung Agunghoz, Bali legmagasabb csúcsához.

Metál. Ubud.

Vasárnap nem sok érdekes történt azon kívül h. majdnem sikerült szereznünk két szobát egy sanuri házban 1 km-re a tengertől. Azért majdnem mert míg mi csak azt mondtuk h ok, ma megnézzük élőben és akkor döntünk egy mexikói lány hajlandó volt képek alapján leokézni. Két szerb és egy argentin lánnyal laktunk volna, kettő szimpatikus volt de az egyik szerb lánnyal lesznek még problémák tekintve h. egy félőrült szófosásos darmasiswás aki pont az én csoportomban lesz..:)

Este lementünk az iskolához a lányokkal meg ott keveredtünk kicsit helyi művészarcokkal, elvileg az egyik majd levisz a próbahelyükre ahol dobolhatok. Őt Koman-nak hívják és metálzenét játszik a zenekarával, érdekes amúgy, hogy az indonézek komoly hányada megőrül a metál zenéért. Annyira, hogy  vmi nagy hivatalos ünnepség koncertjén a helyi dáridó-megasztár között fekvő vonalon tartották a repertoárt egy ideig, majd áttértek indonéz metálba női dobossal, onnan meg vissza csajbandába. Nagyon értenek az eklektikához J.

Ubud - amit látsz

Ma elmentem megnézni egy házat Ubudban, a helyi Szentendrén. Valami hihetetlen szép helyen fekszik rizsföldek tövében, van melegvíz és normál wc (itt egyik sincs) éscsak 600.000 Rp lenne fejenként egy hónapra ami jó ár nagyon egy ilyen szobáért - házért. Sajnos azonban elég messze van, forgalomfüggően 35-50 perc, a partoktól meg még messzebb uh. asszem nézelődöm tovább, hiszen szörfözni márpedig kell! Akkor meg nem szabad vagy egy órára lenni a legközelebbi parttól ami ráadásul nem is egy jó szörfös hely...

Ubud - ahonnan látod

Háznézés, Sanur, Canggu

Másnap nekiindultunk Peter-Petruval és Grace-szel házat keresni közel vmi parthoz, kiderült, hogy a srácnak otthon van egy enduro motorja amivel a hegyekben játszik uh. nem ma kezdte. A baj ott volt h. nem működött a kilométerórája  és bármennyire is mondtam neki h én viszont kezdő vagyok egy idő után mindig a 70-et karcoltuk alulról amikor is én jelzés szinten lemaradtam. Megnéztük Sanurt és Canggu környékét, az út gyönyörű volt és Cangguhoz megérkezni éppen naplemente után amikor nagyon gyorsan sötétedik, lesni az utolsó hullámaikon lovagló szörfösöket egy gyönyörű partszakasz mentén, na az egy jó érzés volt.

Házat sajna nem találtunk a mi tárcánkhoz méretezve de két dolgot azért meg kell említeni. Egyrészt a túra során átestem életem első motorbalesetén ami csak az én hülyeségemnek volt köszönhatő és szerencsére pár karcolással megúsztam. 

Bali motor-forgalom

A másik megemlítendő az Grace története az 1998-as zavargásokról. Akkoriban a nagy ázsiai gazdasági válság káros következményeit nyögték, a rúpia összeomlott ahogy úgy általában a gazdaság is. Természetesen ilyenkor a világ jobb helyein bűnbakot keresnek amit Indonéziában a helyi kínaiakban, Ázsia zsidóiban találtak meg (nem  én neveztem el őket így hanem valamelyik Thai királyi sarj a 20. sz elején). Ennek okán voltak jó kis nyilvános lincselések és egyéb horrortörténeteket amiket nem igazán jó hallani ezért inkább nem is taglalom. Szóval ez a lány ugyan Nyugat-Jáván él de akkor pont Jakartában voltak ahol az egész a legdurvább  volt. És egy szép Jakartai dugóban az autóban ülve egyszer csak azt hallják maguk mögül:”Ezek kínaiak! Gyújtsuk fel őket!” . És  ezt nem csak egy embertől... Szerencsére nem történt ott semmi de Jakartát azért ott hagyták.

Aznap este végül hazaérkezés után nem néztünk el Kutára ahogy előzőleg terveztük mert fáradtak voltunk, de azt is bepótoltuk később.

Épp 24. kedd du-koraeste van, most van kis idő meg energia írni kicsit.

A megérkezés Balira zökkenőmentesen zajlott, megint névtáblával vártak, majd Mr. Bagus (Jó Úr szabadfordításban) elvitt egy hotelbe szép kerttel csúnya szobával és férges fürdővel amiben angol wc ugyan volt (bekötve persze az se volt, a mandiból kellett merni a vizet beleJ) de rajta ülőke már nem. Alvás után másnap újult erővel utamra indultam, először bemenni az ISI Denpasarba ahol tanulni fogok ügyintézni, majd szobanézés voltak soron. Elég sok kos-t megnéztem – ház sok hosszútávra kiadó szobával rendszerint diákoknak – de semelyikbe nem lettem szerelmes, meg ugye a terv még mindig az, hogy a tengerparthoz közel keresek valamit tekintve h. Denpasarban nem sok minden van az iskolán kívül. Átmenetileg egy a sulitól 2 percre levő kosban húzom meg magam 2 hétre 200.000 Rp-ért, a szobában egy kényelmetlen matracon kívül semmi nincs de új és tiszta és szép nagyon a kiülős terasz ahol lehet dumálni a többiekkel. A többiek itt a kosban lényegében két embert jelent.

 David dél-afrikai festő aki egy helyi lányra nyomul de a kommunikáció azért még döcög – amikor megkérdezte tőle h. szereti –e a szexet a lány felcsillanó szemekkel mosolyogva azt mondta h. persze! Ezek után otthagyta Davidet 10 percre és utána ugyanazokkal a csillogó szemekkel visszatért kezében a vacsorával – természetesen fogalma sem volt arról h. mégis mit kérdeztek tőle, szegény srác meg kb. tizedszerre maradt hopponJ.  A másik Grace egy kínai-indonéz lány aki most kezdi az egyetemet, ő helyi tolmácsként is funkcionál. A többi lakos lényegében mind gimis kislány – nem az otthoni romlott fajtából  J

Este Daviddel és Peterrel, egy kétméteres 115 kilós román sráccal elmentünk iszogatni, volt hozott vodka plusz román pálinka, elég jó volt, háromig járkáltunk ide-oda aztán irány haza.

A másnap nem volt túl sikeres tekintve hogy egész nap olcsó motorok után kutattunk de nem találtunk így végül a nagyBrankó révén megismert Pablo által ajánlott helyről lett motor másnap egy hónapra 500.000Rp-ért, tekintve h. a benzin ára kb. 100 forint literenként nagy baj nem lesz ebből. 

Az eleje: Utazás, Jakarta

Összesen kb. 67 óra utazás – közben egy éjszaka a a repülőn, egy a reptéren és egy Jakartában egy hotelban – után megérkeztem Denpasarba, Bali fővárosába J  Denpasar egy nagyjából fél milliós nem túl szép város a sziget déli csücskében közel a részeg ausztrálok mekkájához, Kutához. Adok még neki esélyt de az út és az eddig hallottak alapján szinte biztosan tartom magam az előzetes tervekhez és vhol máshol, a tengerhez közelebb bérelek szobát, majd robogóval járok be.

Érdekes volt látni az utazás során a Kuala Lumpur LCCT (Low Cost Carrier Terminal) éjszakai mikrokozmoszát. Nem maradt szék szabadon, mindenhol aludt v kómázott valaki és a földön is jópár hely tele volt. Én végül kicsit eltaktikáztam magam és kifelejtettem a számításból h. akkora a pörgés h már hajnali 3 óra valamikor indul is az eldő gép így végül kb. 40 percet sikerült aludni. De azt a negyven percet legalább a maláj fegyveres erők jónéhány tagjának mindent látó szemei közelében – ami azért nem utolsó szempont ha a hálózsákban az ember mellett/alatt/rajta kamera, laptop, fényképezőgép, pénz...

Az utazásnak meglepő módon amúgy az indonéz része ment a legzökkenőmentesebben, tényleg vártak a reptéren menő névtáblával , a jakartai élethez láthatólag nélkülözhetetlen óriásdugóban bevittek egy hotelbe ahol kaptam egész jó kis szobát is angol wc-vel. A szálloda személyzete rövid interjúk alapján 15-21 év között volt nagyjából, úgy is viselkedtek J Akkor már elég rég úton voltam ráadásul előző este volt a kuala lumpuri repteres „alvás” uh. nehéz volt kibírni estig alvás nélkül, de ugye át kell állni minél előbb.

Jakarta, te gyönyörű!

A kiájulás-mentességben segítségemre volt Sára aki ugyancsak Magyarországról jött, és ő volt az a szerencsés aki előttem egy nappal érkezve megtapasztalta milyen az, ha az emberért nem jönnek ki, vagy legalábbis nem ugyanahhoz a kapuhoz és emiatt egyedül a világ másik végén 24 óra utazás után kicsit nyűgös lesz. Szóval vele ütöttük el az időt meg az egyik alkalmazottal, Güntherrel (vmi indonéz verziója volt a névnek de azt úgysem tudom még, h. hogy írják...-közben megtudtam - Guntur), vettünk SIM kártyát, punnyadtunk a recepció kanapéján és próbáltuk kideríteni, hogy mégis mi fog velünk innentől történni. Sáráért végül a megbeszélt 3 óra helyett 6 után jöttek, uh. ő el is ment az egyetemére én meg maradtam tudván h. valami úgyis lesz majd, nem hagyják , hogy a drága hotelben túl sokáig hédereljek.

Közben megismerkedtem az indonéz konyha alfájával és omegájával ami Nasi Goreng néven fut, kb. sült rizsként kell elképzelni, semmi extra de finom volt. Ebből a nap folyamán végül 3 adagot fogyasztottam el, köztük megkóstoltam a Bakso-t is, az annyira nem jött be.  A napi Nasi goreng átlagot valószínűleg le fogom rontani de lehet h. egy alá nemigen fogok tudni menni J

Szobám és én - Jakarta

Este megjött Rita aki Bandungban fog tanulni és ezzel a Darmasiswások – és egyben a Darmasiswás lányok – száma akikkel utam során összehozott a sors hétre emelkedett, tekintve, hogy Magyarországról hatan indultunk útnak, csak a többiek Kuala Lumpurból még az esti géppel mentek tovább. Sokat számított, hogy a hosszú utazás számottevő részét nem egyedül kellett megtenni.  Amúgy az Airasiában sajnos csalódtam, hosszú a történet de a lényeg h. eddig soha semmi problémám nem volt velük, de sajnos most kiderült h. amint van vmi „bobesz” (csak a Danesz meg ne halljaJ) akkor a megoldás keresése és az utas normális végighallgatása helyett a felelősség terelésére koncentrálnak a semmilyen felhatalmazással nem rendelkező reptéri alkalmazottak.