Háznézés, Sanur, Canggu

Másnap nekiindultunk Peter-Petruval és Grace-szel házat keresni közel vmi parthoz, kiderült, hogy a srácnak otthon van egy enduro motorja amivel a hegyekben játszik uh. nem ma kezdte. A baj ott volt h. nem működött a kilométerórája  és bármennyire is mondtam neki h én viszont kezdő vagyok egy idő után mindig a 70-et karcoltuk alulról amikor is én jelzés szinten lemaradtam. Megnéztük Sanurt és Canggu környékét, az út gyönyörű volt és Cangguhoz megérkezni éppen naplemente után amikor nagyon gyorsan sötétedik, lesni az utolsó hullámaikon lovagló szörfösöket egy gyönyörű partszakasz mentén, na az egy jó érzés volt.

Házat sajna nem találtunk a mi tárcánkhoz méretezve de két dolgot azért meg kell említeni. Egyrészt a túra során átestem életem első motorbalesetén ami csak az én hülyeségemnek volt köszönhatő és szerencsére pár karcolással megúsztam. 

Bali motor-forgalom

A másik megemlítendő az Grace története az 1998-as zavargásokról. Akkoriban a nagy ázsiai gazdasági válság káros következményeit nyögték, a rúpia összeomlott ahogy úgy általában a gazdaság is. Természetesen ilyenkor a világ jobb helyein bűnbakot keresnek amit Indonéziában a helyi kínaiakban, Ázsia zsidóiban találtak meg (nem  én neveztem el őket így hanem valamelyik Thai királyi sarj a 20. sz elején). Ennek okán voltak jó kis nyilvános lincselések és egyéb horrortörténeteket amiket nem igazán jó hallani ezért inkább nem is taglalom. Szóval ez a lány ugyan Nyugat-Jáván él de akkor pont Jakartában voltak ahol az egész a legdurvább  volt. És egy szép Jakartai dugóban az autóban ülve egyszer csak azt hallják maguk mögül:”Ezek kínaiak! Gyújtsuk fel őket!” . És  ezt nem csak egy embertől... Szerencsére nem történt ott semmi de Jakartát azért ott hagyták.

Aznap este végül hazaérkezés után nem néztünk el Kutára ahogy előzőleg terveztük mert fáradtak voltunk, de azt is bepótoltuk később.

Épp 24. kedd du-koraeste van, most van kis idő meg energia írni kicsit.

A megérkezés Balira zökkenőmentesen zajlott, megint névtáblával vártak, majd Mr. Bagus (Jó Úr szabadfordításban) elvitt egy hotelbe szép kerttel csúnya szobával és férges fürdővel amiben angol wc ugyan volt (bekötve persze az se volt, a mandiból kellett merni a vizet beleJ) de rajta ülőke már nem. Alvás után másnap újult erővel utamra indultam, először bemenni az ISI Denpasarba ahol tanulni fogok ügyintézni, majd szobanézés voltak soron. Elég sok kos-t megnéztem – ház sok hosszútávra kiadó szobával rendszerint diákoknak – de semelyikbe nem lettem szerelmes, meg ugye a terv még mindig az, hogy a tengerparthoz közel keresek valamit tekintve h. Denpasarban nem sok minden van az iskolán kívül. Átmenetileg egy a sulitól 2 percre levő kosban húzom meg magam 2 hétre 200.000 Rp-ért, a szobában egy kényelmetlen matracon kívül semmi nincs de új és tiszta és szép nagyon a kiülős terasz ahol lehet dumálni a többiekkel. A többiek itt a kosban lényegében két embert jelent.

 David dél-afrikai festő aki egy helyi lányra nyomul de a kommunikáció azért még döcög – amikor megkérdezte tőle h. szereti –e a szexet a lány felcsillanó szemekkel mosolyogva azt mondta h. persze! Ezek után otthagyta Davidet 10 percre és utána ugyanazokkal a csillogó szemekkel visszatért kezében a vacsorával – természetesen fogalma sem volt arról h. mégis mit kérdeztek tőle, szegény srác meg kb. tizedszerre maradt hopponJ.  A másik Grace egy kínai-indonéz lány aki most kezdi az egyetemet, ő helyi tolmácsként is funkcionál. A többi lakos lényegében mind gimis kislány – nem az otthoni romlott fajtából  J

Este Daviddel és Peterrel, egy kétméteres 115 kilós román sráccal elmentünk iszogatni, volt hozott vodka plusz román pálinka, elég jó volt, háromig járkáltunk ide-oda aztán irány haza.

A másnap nem volt túl sikeres tekintve hogy egész nap olcsó motorok után kutattunk de nem találtunk így végül a nagyBrankó révén megismert Pablo által ajánlott helyről lett motor másnap egy hónapra 500.000Rp-ért, tekintve h. a benzin ára kb. 100 forint literenként nagy baj nem lesz ebből.