Épp 24. kedd du-koraeste van, most van kis idő meg energia írni kicsit.

A megérkezés Balira zökkenőmentesen zajlott, megint névtáblával vártak, majd Mr. Bagus (Jó Úr szabadfordításban) elvitt egy hotelbe szép kerttel csúnya szobával és férges fürdővel amiben angol wc ugyan volt (bekötve persze az se volt, a mandiból kellett merni a vizet beleJ) de rajta ülőke már nem. Alvás után másnap újult erővel utamra indultam, először bemenni az ISI Denpasarba ahol tanulni fogok ügyintézni, majd szobanézés voltak soron. Elég sok kos-t megnéztem – ház sok hosszútávra kiadó szobával rendszerint diákoknak – de semelyikbe nem lettem szerelmes, meg ugye a terv még mindig az, hogy a tengerparthoz közel keresek valamit tekintve h. Denpasarban nem sok minden van az iskolán kívül. Átmenetileg egy a sulitól 2 percre levő kosban húzom meg magam 2 hétre 200.000 Rp-ért, a szobában egy kényelmetlen matracon kívül semmi nincs de új és tiszta és szép nagyon a kiülős terasz ahol lehet dumálni a többiekkel. A többiek itt a kosban lényegében két embert jelent.

 David dél-afrikai festő aki egy helyi lányra nyomul de a kommunikáció azért még döcög – amikor megkérdezte tőle h. szereti –e a szexet a lány felcsillanó szemekkel mosolyogva azt mondta h. persze! Ezek után otthagyta Davidet 10 percre és utána ugyanazokkal a csillogó szemekkel visszatért kezében a vacsorával – természetesen fogalma sem volt arról h. mégis mit kérdeztek tőle, szegény srác meg kb. tizedszerre maradt hopponJ.  A másik Grace egy kínai-indonéz lány aki most kezdi az egyetemet, ő helyi tolmácsként is funkcionál. A többi lakos lényegében mind gimis kislány – nem az otthoni romlott fajtából  J

Este Daviddel és Peterrel, egy kétméteres 115 kilós román sráccal elmentünk iszogatni, volt hozott vodka plusz román pálinka, elég jó volt, háromig járkáltunk ide-oda aztán irány haza.

A másnap nem volt túl sikeres tekintve hogy egész nap olcsó motorok után kutattunk de nem találtunk így végül a nagyBrankó révén megismert Pablo által ajánlott helyről lett motor másnap egy hónapra 500.000Rp-ért, tekintve h. a benzin ára kb. 100 forint literenként nagy baj nem lesz ebből. 

Az eleje: Utazás, Jakarta

Összesen kb. 67 óra utazás – közben egy éjszaka a a repülőn, egy a reptéren és egy Jakartában egy hotelban – után megérkeztem Denpasarba, Bali fővárosába J  Denpasar egy nagyjából fél milliós nem túl szép város a sziget déli csücskében közel a részeg ausztrálok mekkájához, Kutához. Adok még neki esélyt de az út és az eddig hallottak alapján szinte biztosan tartom magam az előzetes tervekhez és vhol máshol, a tengerhez közelebb bérelek szobát, majd robogóval járok be.

Érdekes volt látni az utazás során a Kuala Lumpur LCCT (Low Cost Carrier Terminal) éjszakai mikrokozmoszát. Nem maradt szék szabadon, mindenhol aludt v kómázott valaki és a földön is jópár hely tele volt. Én végül kicsit eltaktikáztam magam és kifelejtettem a számításból h. akkora a pörgés h már hajnali 3 óra valamikor indul is az eldő gép így végül kb. 40 percet sikerült aludni. De azt a negyven percet legalább a maláj fegyveres erők jónéhány tagjának mindent látó szemei közelében – ami azért nem utolsó szempont ha a hálózsákban az ember mellett/alatt/rajta kamera, laptop, fényképezőgép, pénz...

Az utazásnak meglepő módon amúgy az indonéz része ment a legzökkenőmentesebben, tényleg vártak a reptéren menő névtáblával , a jakartai élethez láthatólag nélkülözhetetlen óriásdugóban bevittek egy hotelbe ahol kaptam egész jó kis szobát is angol wc-vel. A szálloda személyzete rövid interjúk alapján 15-21 év között volt nagyjából, úgy is viselkedtek J Akkor már elég rég úton voltam ráadásul előző este volt a kuala lumpuri repteres „alvás” uh. nehéz volt kibírni estig alvás nélkül, de ugye át kell állni minél előbb.

Jakarta, te gyönyörű!

A kiájulás-mentességben segítségemre volt Sára aki ugyancsak Magyarországról jött, és ő volt az a szerencsés aki előttem egy nappal érkezve megtapasztalta milyen az, ha az emberért nem jönnek ki, vagy legalábbis nem ugyanahhoz a kapuhoz és emiatt egyedül a világ másik végén 24 óra utazás után kicsit nyűgös lesz. Szóval vele ütöttük el az időt meg az egyik alkalmazottal, Güntherrel (vmi indonéz verziója volt a névnek de azt úgysem tudom még, h. hogy írják...-közben megtudtam - Guntur), vettünk SIM kártyát, punnyadtunk a recepció kanapéján és próbáltuk kideríteni, hogy mégis mi fog velünk innentől történni. Sáráért végül a megbeszélt 3 óra helyett 6 után jöttek, uh. ő el is ment az egyetemére én meg maradtam tudván h. valami úgyis lesz majd, nem hagyják , hogy a drága hotelben túl sokáig hédereljek.

Közben megismerkedtem az indonéz konyha alfájával és omegájával ami Nasi Goreng néven fut, kb. sült rizsként kell elképzelni, semmi extra de finom volt. Ebből a nap folyamán végül 3 adagot fogyasztottam el, köztük megkóstoltam a Bakso-t is, az annyira nem jött be.  A napi Nasi goreng átlagot valószínűleg le fogom rontani de lehet h. egy alá nemigen fogok tudni menni J

Szobám és én - Jakarta

Este megjött Rita aki Bandungban fog tanulni és ezzel a Darmasiswások – és egyben a Darmasiswás lányok – száma akikkel utam során összehozott a sors hétre emelkedett, tekintve, hogy Magyarországról hatan indultunk útnak, csak a többiek Kuala Lumpurból még az esti géppel mentek tovább. Sokat számított, hogy a hosszú utazás számottevő részét nem egyedül kellett megtenni.  Amúgy az Airasiában sajnos csalódtam, hosszú a történet de a lényeg h. eddig soha semmi problémám nem volt velük, de sajnos most kiderült h. amint van vmi „bobesz” (csak a Danesz meg ne halljaJ) akkor a megoldás keresése és az utas normális végighallgatása helyett a felelősség terelésére koncentrálnak a semmilyen felhatalmazással nem rendelkező reptéri alkalmazottak.