Nyelvóra. Balangan. Amit...

Ma megvolt az első rendes indonéz nyelvórám. A csoport eléggé kicsi (szerintem a legkisebb az egész „évfolyamon”), 4 főből áll. érkezésemmel ez hétfőn és csütörtökön (eddig ez a két tanár okézott le) 5 főre bővül. Az egyetem maga elég szép helyen van, közel a tengerparthoz és szép zöld a kampusz,, ráadásul az alábbi medence található benneJ Csütörtökön ki is próbáljuk ezt a medencét meg lehet h. elmegyünk az egyik szép déli partra mert onnan már csak egy 20-30 perces köpés.

Medence az egyetemen

Takarítónő

Ma a közeli partok közül Balangant próbáltam ki ammi nagyon szép, ahogy mentem le a sziklába vájt lépcsőn még egy embert sem láttam cserébe a harsánykék tenger már ott hulámzott előttem a mélységben a fehér homokot mosva, az nagyon komoly élmény volt egy ilyen meleg napon.  Leérve a lépcsőn azért már látszott h. vannak emberek, de nem említhető egy lapon ez a beach Kutával ebből a szempontból. Végre találtam olyan kajáldát is amit Pulau Pangkor óta keresek, azaz olyat ami fadeszkákból van összetákolva és beér a tenger felé. Az ilyen hely az ideális olvasásra, elmélkedésre vagy akár bambulásra, ezt jegyezzétek meg.

Balangan

Balangan egy teljesen másik szemszögből

Természetesen a víz tele volt szörfösökel, köztük volt egész jó is, a csávónak nem ez volt a legjobb menete de azért talán látszik h. el azért nem süllyed.

Közben mászás-elvonásom van. Pontosan egy hete nem voltam mászni mert először pihentettem az ujjaimat fájdalom miatt majd a Ponti (az indonéz topmászósrác aki viszi a helyet) elment megint Szingapúrba versenyre így pár napos szünet is volt. Sebaj azért kicsit ma lementem húzódzkodni csak a rend kedvéért, remélem holnap már lesz mászás. Igaz, hogy elvileg az nem olyan nap amikor én is mehetek (igazolt sportolóknak fenntartva), de próba szerencse, szerintem szünet után rugalmasabbak.

Jó hely elmélkedésre

Amit talán nem tudtál Baliról 2:

Imádják az ünnepeket. Én már a germánokra is hajlamos voltam azt hinni h. ünnepmásiások, de a balinézek tuti világbajnokok ünnepnapokban. Egyszerűen mindig belefut az ember valamilyen útlezárásba amint éppen helyi kisebb-nagyobbb közösségek vonulnak fel. Ez amúgy természetesen ha az ember éppen fáradt, dugóban van, izzadt és semmi mást nem szeretne csak elérni úticélját kissé zavaró lehet, ugyanakkor kicsit nagyobb távolságról nézve tetszik a dolog. Eléggé összetartja a közösséget ha egyfolytában ilyen összeröffenésekre kell járni, még akkor is ha nagyon sok embernek fogalma sincs h. éppen mi van de mondjuk a nagymama azt mondta h most „ceremony” lesz uh. OTT KELL LENNI. Mellesleg nem tűnt úgy h. ezt bárki nagyon bánná. Szóval akármi van ezeket a hagyományokat tisztelik és megtartják ezeket a ceremóniákat, a hülye turista vagy külföldi diák pedig nagyon helyesen főjön a levében amíg vár.

Amúgy a turista valószínűleg orosz vagy japán, nagyon sokan vannak. Természetesen az ausztrálok vannak a legtöbben de nem véletlen, hogy egymást érik az oroszul, japánul, esetleg kínaiul – ők is egyre többen vannak – beszélni tudó munkaerőt kereső hirdetések. 

Nusa Dua, Dreamland, Uluwatu

Itt volt a singarajai magyar kontingens nagy része hétvégén mivel Cseszi hazament. Ő még valószínűleg a Gili szigeteken kapott Dengue-lázat és kórházban is feküdt pár napot. Mivel másodszori fertőződésre a szervezet sokkal súlyosabban reagálhat ezért úgy döntött nem kockáztat és így neki vége a Bali-kalandnak. Megvolt a búcsúbuli, napközben pedig vele  meg az egyik Balázzsal (Őszy) elmentünk Nusa Duara, Dreamlandre valamint Uluwatura megnézni a naplementét.

Dreamland

Nusa Dua egy nagyon nagy szállodai övezet mindenféle topszállodával, egy nagyjából elzárt, ezzel együtt valamennyire mű terület ami ennek ellenére egészen tetszett, szép volt.

Dreamland egyik legkomolyabb szörfös hely, szép nagyok voltak a hullámok és én ennek a következményeit nme teljesen gondoltam át fotózkodáskor mint azt láthatjátok a képeken J

Az a ház nem semmi

Őszy + Cseszi

ÁÁÁ nem lesz baj abból ha polóban megyek ki oda...

Vagy de

Csajoknak

Uluwatu is egy nagyon híres szörfös hely, de amire most mi kíváncsiak voltunk az  a szirt legszélén a tenger felett több mint 100 méter magasan tornyosulo kistemplom volt és a naplemente. Itt sajnos sok képet nem tudtam csinálni mert tele volt aljas szemüvegtolvaj majmokkal.  Olyan profin nyomták az ipart, hogy sikerült kétszer is elcsenniük a fejemről. „Szerencsémre”  ott termett mindkétszer a helyi felmentősereg és kajával visszavásárolták a majomtól a szemüveget. Azért amikor a hülye majom a korát rossz oldalára dobta le a szemüvegem pár centire a 100-200 méteres mélységtől kicsit megijedtem. Végül kétszer háláltam meg a „hőstettet” pénz formájában, a „hősők” mind2szer húzták a szájukat mert többre számítottak de hát ez van.

Jujjdeédes

Egy fenét édesek. itt az egész szemüvegtolvaj banda

Kaptam közben örömhírt, lehet h. be fogok tudni járni legalább pár órára indonézt tanulni egy jónak számító helyre J

Oda ejtette le majdnem a szemüvegem

Távolban neplementét leső tömeg

Listás. Édességek. Tabanan.

Szegényes visszajelzéseitek ellenére (nem szól Ádámnak és Dackónak akik dícséretben részesülnek):

A vasárnap és a hétfő a szokásos mászás+tanulás+internetezés+partramenéssel telt. A mászás nem ment különösebben jól e a végére valahogy sikerült megmászni a kiszemelt utakat ami nagyon nem mindig jön össze, uh. összességében örültem.

Valamint egy nagy felfedezés is várt rám. Az eddig is világos volt, hogy az ember a világ legfinomabb édességeit nem Ázsiának ezen, Európától távolabbi felén találja. Kínában volt szerencsém végigpróbálni minden fellelhetőt ami csak nyomokban is hasonlított az otthoni édességekre, de az esetek elenyésző kisebbségétől eltekintve keserű csalódás (vagy akár keserű sütemény) lett a vége. Itt valamivel jobb a helyzet, van pár bíztató próbálkozás és beszerezhetőek nem rossz édességek. Valami oknál fogva azonban nem elégednek meg a józan ész határain belül maradó ízekkel hanem rámennek az olyan fantáziadús kombókra mint a csokis-sajtos- vagy sajtos-vaníliás fánk. Azt hitem már nem tudnak újat mutatni de most hétvégén találkoztam a burgonyás-mokkás sütivel, azt hiszem ezt már ki kell próbálnom..:)

Ma elmentem Tabananba (kisváros nem olyan nagyon messze de nem is olyan közel mint gondoltam), hogy megnézzem az ottani darmasiswásokat, milyen ott az élet/tanítás, hátha tudnék csatlakozni. Már előtte legendákat hallottam az órák minőségéről és hasznosságáról, és azt kell h. mondjam h. nem túloztak. Egy nagyon kedves bácsi tartotta az órát aki lelkes volt és mosolygós csak szegény éppenséggel alkalmatlan az indonéz mint idegen nyelv oktatására. Angolul például csak nyomokban beszél ami egy kezdő csoportnál nem ideális bár megfelelő tervezéssel áthidalható lenne. Mindez a korát meghazudtoló hanglejtésével – olykor mutálós sikongatások, random időközönként valami nevetés-szerűség – felejthetetlen élményt nyújtott de nem biztos h. minden energiámat abba fogom fektetni h. idejárhassak. Azért mondott érdekes dolgokat is, például h. „How can you make a table if you not a regulation??!! It’s  impossible!”, amivel ugye nehéz vitatkozni J

Mindenesetre  meghívott mindenkit (mivel épp én is ott voltam engem is) egy esküvőre ha jól értettem, lehet h. elnézek, ha már annyi esküvőt késem le újabban legalább itt legyen egy...

Itt alant a kedves tanárbácsit láthatjátok.

Na jó mégsem mert nem bírtam kivárni amíg feltölti.

Közben várom a választ egy másik helyről, hátha oda tudok menni órát látogatni, egy olyan helyről van szó amiről jókat hallottam úgyhogy tessék drukkolni!

És h. ez itt egy minden érzékszervre ható blog legyen, íme egy lista a  háttérzajokról amiket hallok itten:

-          A már korábban bemutatott kántálás a kisbaba számára.

-          Egy másik kisbaba gügyögése, mászkálása. amúgy ez a kisbaba elvileg idősebb mint a másik de sztem feleakkora. Emellett nem utolsósorban az egyik legaranyosabb kisbaba akit valaha láttam, egyfolytában mosolyog.

-          Böfögés. Hangos, öblös, gimnazista kori önmagamat megszégyenítő böfögés. Még nem láttam ki a gazda de kiderítem. Az itteni tulaj nagypapára vagy a nagymamára gyanakszom.

-          Éjszaka halkan beszűrődő zene a bárokból.

-          Patkány/egércincogás.

-          Robogók berregése, dudálás.

-          A hullámzó tenger ütemes morajlása.

A lista nem teljes de azért remélem segít J

Mivel ez most egy listás post, jöjjön hát még egy a következő időszak teendőiről:

-          Utazás Singarajába, Észak-Balira megnézni az ottani darmasiswásokat, a nyugodtabb hangulatú mindennapokat, forrásokat, vízeséseket.

-          Utazás Amedbe, snorkelezés, felfedezés.

-          Indonéz nyelvtanár/kurzus keresése és találása (pont most a warungban elegyedtem szóba egy angol/ausztrál jogásszal aki ajánlott egy „húdejót” kb. 600 Ft-os órabérért...)

-          Kínai nyelvtanár keresése és találása

-          Önéletrajz updatelése

-          Szörfözés

-          Mászás

-          ...

Holnap reggel szörf! J

Végre zenélés. Balinale. Igen, BALInale.

Megvolt az első zenélés. NAGYONNAGYON jól esett. Nem pont olyan zenét játszottunk mint amit szoktam de pont jól jöttt ez  fajta zene most. Kings of Leon, Muse, Nirvana, Hoobastank ( :)))))) ), Rage against the Machine, ilyesmik. Nem kicsit volt jó érzés ezekre zúzni, és amennyire meg tudom ítélni bejött nekik a dobolásom uh. nem ez volt az utolsó alkalom.

Közben megtartották a méltán híres Balinale filmfesztivált ahol végül ingyen sikerült megnézni két filmet (egyikért fizetnem kellett de aztán visszakaptam a pénzt bizonyos kifürkészhetetlen isteni utak révén), az egyik bűn rossz volt, a másik pedig nagyonis jó. A Stone című folmre be ne üljön senki, ne tévesszen meg Robert De Niro vagy Edward Norton (Netán Milla Jovovich) neve mert a film egyszerűen szar. Konkrétan  az egyik legrosszabb film amit az utóbbi időben végig láttam. Nem hiszem h a lekéset első pár perc miatt nem állt össze a film, egyszerűen nem volt megírva/megrendezve/rendesen fényképezve/ vágva, szóval egy nagy semmi. Biztos haver volt a rendező.

A másik film amit láttam a Social Network volt Jesse Eisenberggel a Facebook alapításáról és az akörüli hercehurcáról amitől nem vártam sokat és kellemes meglepetés lett  vége. Nagyon is nézhető film és azért ajánlanám h moziban nézzétek meg mert néha a hang sokat hozzátesz meglepő módon, a Nine Inch Nailses Trent Reznor volt felelős legalább részben a soundtrackért mint kiderült és ez jó értelemben érződik. Van pár jó poén, van húzása a filmnek és nyilván érdekes dolog egy ennyire aktuális történetet látni aminek a szereplői valamilyen szinten formálták/formálják legtöbbünk mindennapjainak kisebb-nagyobb részét.

A hétvégén megázás és szétment papucs miatt sikerült lemaradni egy jó buliról és másnap elmenni egy langyosba, sebaj lesz ez még jobb is.

Mivel kis disznók vagytok és nem kommenteltek (igen most olyan kedvem van h lássak kommentet) ezért nem rakok fel képet muhhaahaaaaa! szal  írjatok vmit h lássam h nem magamnak írok :)

adieu

Az ígért kép a boardról:

Nyilván vagyok akkora egoista h én is rajta legyek :)

Közben sajna eljön lassan az esős évszak így – főleg esténként – minden nap esik újabban. Nem vészes egyáltalán, de ez azzal is jár h. a nyugati part kezd nem ideálissá válni szörfözésre valamint tekintve, h. a mászóhely is szabadtéren van ezért nagy zuhé esetén a mászás is elmarad. Azért túlélem J

A mászóhely amúgy nagyon bejön még mindig, és azt hiszem amint elfogadhatóan beszélek indonézül még sokkal jobban fog tetszeni. Megvan az a klubhangulat ami az egészet olyanná teszi, h. egyszerűen jó odamenni. Jópáran csak dumálni járnak oda és csak nyomokban másznak. Ez a közeg igen jó hatással van amúgy az indonéztanulásomra, egyfelől motiváció szempontból ugye, másrészt a gyakorlási lehetőség miatt.  Így újabban tényleg minden nap tanulok indonézt (köszi learningindonesian.com...) és haladok is vele érzésem szerint nem is rosszul. Lehet h. csak azért érzem így mert rossz emberekhez viszonyítok. Azok közül, akikkel egyszerre érkeztem és ugyanabban  az iskolában tanulnak egyelőre messze én beszélek a legjobban ami feldob de azért nem nagy kihívás tekintve h nem az indonéz tanulás itt a fő profil J

Szombat este voltam életem első indonéz mászóbulijában ami sokkal jobbra sikerült mint vártam. Előző nap jött oda hozzám Ponti a kisfőnök h. lesz ez a parti, 5-kor kezdődik. Ez nekem kicsit gyanús volt, gondoltam biztos valamilyen sütögetés lesz v. vmilyen olyan válfaja a buliknak amit én még nem ismerek. Ja és egy mászóhelyen volt a szabadban. Nem tudván mire számítsak vittem kis kaját meg helyi chips-szerűséget.

Erre 7 körül amikor érkeztem láttam h vannak egy csomóan és ingyen megy a kaja (mindenféle grillezett hús/tengeri herkentyű/zöldség) meg a pia (sör+egy svájci/spanyol légiutaskísérő srác által hozott rum. Ő, a barátnője, egy francia és egy szlovák lány voltak a nemindonézek rajtam kívül), és elég jó volt a hangulat. 

Még egy próba a dühre

Mászók és helyi küzdősportok űzői voltak, köztük a hegyomlás-arcú srác akinek sajna mindig elfelejtem a nevét és aki mindig ott lebzsel a fal környékén mert minden nap edzik mellette és akinek mellesleg nem fogok beszólni J.  Szóval volt sok étel, ital, részegedő mászó, és hangszer. Mint kiderült jópáran konyítanak vmit a zenéléshez így indonéz és angol/amerikai dalokat kezdtek játszani.

Indonéz lányok próbálnak mérgesek lenni

 Annyira oldott volt a hangulat – és annyira azért nem voltak profik J - h végül én is beszálltam egy nagy vízadagolón dobolva. Elvileg majd megyünk zenélni normál körülmények között is, örülnék ha az tényleg összejönne. Vicces volt na. A végére a páron kívül egyedüli nemindonéz maradtam, így valamikor aközött, hogy a főmászó átparkolás közben egy motorral beleszállt két másikba és aközött, hogy félmeztelen izmozós fotosession-be kezdtek a srácok úgy döntöttem megyek haza.

Közben amúgy vki elmagyarázta nekem h. ezek a csúnya kutyák nem ám olyanok ahogy kinéznek, és h nyugodt lehet a lelkem bármilyen közel vannak nem lesz para. Azóta így viszonyulok hozzájuk és tényleg jófejek! Uh. rehabilitálva vannak, bár kutyaszépségversenyen még mindig nem rájuk szavaznék. De ettől nem kell rosszban lennünk ezt remélem ők is tudják, tekintve h. a kutyaszépségverseny is egy olyan esemény aminél értelmetlenebbet keveset tudok elképzelni, így zsűrizésemre vajmi kevés az esély.

Az iskolában továbbra sincs semmi kb. Olyannyira, h. elmentem az Udayana egyetemre megkérdezni h. nem tanulhatnék-e ott indonézül, olyan formában h. amikor az ISI-n nincs órám (tehát praktikusan heti 6-7 nap...) beülnék oda és nem sok vizet zavarnék. Sajnos nem engedték, és miközben egyfolytában negatív válaszokkal bombázott bárhogyan csűrtem-csavartam a dolgot még arra is volt ideje h. valamiyen képzeletbeli mosoly-versenyen is részt vegyen. Szerintem nyert amúgy.

Futás közbeni látvány

Plusz még volt Ubudban egy író-olvasó fesztivál koncertekkel megfűszerezve, amin én voltam az felejthető volt. Ezenkívül rájöttem h. a legjobb futás az a homokos tengerparton történik naplemente/napfelkelte közben kínai nyelvleckét hallgatva :)

Csapongás

Az utóbbi napok betegségből kilábalásból aztán/közben a szörfözésről és a mászásról szóltak. A szörfözés őszintén szólva nem ment túl jól, de tudom h. van időm J Természetesen nem felejtettem el mit ígértem, a kép a deszkáról, azaz az új szerelmemről később jön mert nem lett jó és nem akarom h. bántsátok egy rosszul sikerült kép miatt...

Új mászófalat avattak a mászóhelyen (azért nem írom, hogy terem mert nem az) ennek örömére egész sokan összejöttünk. Vicces a hangulat amúgy általában mert itt tényleg mindenki ismer mindenkit (kivéve engem), mindenki elég jól mászik (kivéve engem) és beszél indonézül (na vajon mi jön...? kivéve engem). Ettől elég jó a hangulat és még attól sem érzem túl nagy lúzernek magam h a kis 12 éves lányok is lemásznak és h kb. egy poént sem értek, a hangulat azért vmennyire így is átragad, meg eléggé támogatóak mászás terén, az meg külön jól esik.

"Mérges" indonéz mászók

Amit valószínűleg nem tudtál Baliról 1: 

Tele van kutyákkal. Itt nem ám a „húdeédes” vagy a „jajjdeari” mentén kell ám elképzelni ezeket a dögöket. Valószínűleg nem véletlen, hogy a világirodalom, a filmtörténet és a délutáni tévésorozatok híres kutyás részlegének egy remeke sem indonéz alapanyagokon nyugszik. Ugyanis ezek a kutyák csúnyák és kinézetük alapján buták is, ráadásul nagy hányaduk kóborkutya. Ez az elején elég meglepő tud lenni, uh. én szóltam...

Al Merrick

Egy Al Merrick használt szörfdeszka büszke tulaja lettem. Következő postban teszek fel róla képet de most kicsit másnapos/beteg nap után vagyok így megengedem magamnak a lustaságot.


A mai napi szenvedésemet kicsit feldobta a mogorva házibácsi, aki ugyebár nem mosolyog cserébe viszont keservesen rémes hangja van. Ez nem lenne önmagában fontos info csakhogy van egy 3 hónapos unokája akit egyfolytában vmi fájdalmas kántálással próbál sokkolni "kedves danolászás" címén. Így tehát mindenki hallhatja h mivel verte meg a sors. Mindenki tudja h. én sem vagyok egy nagy dalospacsirta de ehhez az emberhez képest még komoly önkritika gyakorlása mellett is egy pavarotti/rúzsamagdi/mindenkinekasajátkedvence vagyok :)

No de azért h ne maradjon a post kép nélkül íme még egy darab a mérgesen a föld körül sorozatbál egy híres haverrel kiegészülve Bagkokból