2010. október 5., kedd

Csapongás

Az utóbbi napok betegségből kilábalásból aztán/közben a szörfözésről és a mászásról szóltak. A szörfözés őszintén szólva nem ment túl jól, de tudom h. van időm J Természetesen nem felejtettem el mit ígértem, a kép a deszkáról, azaz az új szerelmemről később jön mert nem lett jó és nem akarom h. bántsátok egy rosszul sikerült kép miatt...

Új mászófalat avattak a mászóhelyen (azért nem írom, hogy terem mert nem az) ennek örömére egész sokan összejöttünk. Vicces a hangulat amúgy általában mert itt tényleg mindenki ismer mindenkit (kivéve engem), mindenki elég jól mászik (kivéve engem) és beszél indonézül (na vajon mi jön...? kivéve engem). Ettől elég jó a hangulat és még attól sem érzem túl nagy lúzernek magam h a kis 12 éves lányok is lemásznak és h kb. egy poént sem értek, a hangulat azért vmennyire így is átragad, meg eléggé támogatóak mászás terén, az meg külön jól esik.
"Mérges" indonéz mászók

Amit valószínűleg nem tudtál Baliról 1: 
Tele van kutyákkal. Itt nem ám a „húdeédes” vagy a „jajjdeari” mentén kell ám elképzelni ezeket a dögöket. Valószínűleg nem véletlen, hogy a világirodalom, a filmtörténet és a délutáni tévésorozatok híres kutyás részlegének egy remeke sem indonéz alapanyagokon nyugszik. Ugyanis ezek a kutyák csúnyák és kinézetük alapján buták is, ráadásul nagy hányaduk kóborkutya. Ez az elején elég meglepő tud lenni, uh. én szóltam...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése