2011. április 4., hétfő

Gili

A vendégek eltávozása után nem sokkal Gili+Lombok felé indultunk. 

Az út nem sikerült a legsimábbra, óriási zivatar és egy defekt lassított minket, de mindössze 15-16 órával a tervezett indulás után elértük Gili Trawangant, a Gilik lagnagyobbikát. A szigetek Lombok Északnyugati csücskénél fekszenek, három, gylogosan 1 óra alatt körbejárható képződményről van szó amelyeken nincsenek motorok, autók, csak lovaskocsik és biciklik. Mi Trawanganon voltunk 3 napot. Ebbe egy helyi színház is belefért aminek a keretein belül Anji, a tényleg olcsó és jó ház gazdája eljátszotta h. márpedig nekünk ki kell költöznünk - habár előre kifizettük azt az estét is - mert jön az édes jó anyukája. Miután meggyőztük h. ha ki akar minket dobni akkor segítenie kell új hely találásában, eltöltöttünk pár tökéletesen felesleges órát szobanézéssel aminek a vége egy jó kis egymásrabambulóversenybe torkollott, ez pedig abban felismerésben kulminált, hogy emberünk csak rájött h. túl olcsón adta ki nekünk a házát és picivel többet akart.
Meg is kapta. 

3 nap elteltével átmentünk Gili Meno-ra, ahol ugyan csak pár órát terveztünk eltölteni de a végén másfél nap lett belőle, lássuk miért!




Ez még Trawangan

Jujjdejó snorkelezni
Gili Meno, a fa ami alá lepilledtünk
A tevékenység amit elég sokat csináltak itt egyesek :)



Víz alatt

Olvasófa. Fekvőfa. Bambulófa. Ananász-zabáló-fa

Nincs gond

Úton vissza Lombokon

Csak nem már megint?

Bácsi

Mr. Kura-kura

Komp visszafelé

Gili Meno gyönyörű volt, pont amire vágytam, kevés ember, szép partok amiken sokszor senki nem volt, a partról besétálva majdhogynem bárhol  lehetett valami szépet/gyönyörűt találni a tenger alatt. Nehéz volt otthagyni a szigetet ilyen hamar de jönni kellett vissza. Azonban ha minden igaz nemsokára megyünk vissza..:)

2011. január 15., szombat

Képek

Álljon itt tehát pár kép az elmúlt pár hétből, Észak-Baliról, Dél-Baliról, Kelet-Baliról, és Nusa-Lembonganról.





Úton Északnak

Gitgit vízesés

Naplemente Seminyaknál

Vihar közeleg Jimbarannál

Kiborító északi túra :)

Vacsora

Fitness ital

Gomba vacsora :)

Úton hazafelé Amedből

Tanah Lot
Nusa Lembongan - Dream Beach


Nusa Lembongan - kilátás az erkélyről

Csónakok!

Nusa Lembongan - Nusa Ceningan között hídon

Nusa Lembongan

Nusa Lembongan - Infinity pool Sunset Beachen. 

Nusa Lembongan - Ugyanaz. 

És megkésve mindenkinek Boldog Új Évet!

2011. január 9., vasárnap

Jáva túra!

Tekintve h. mindhárom utastárs feltette az út leírását a blogjára elég redundánsnak tartanám h ha én is így tennék így inkább lessétek meg a blogjukat! (nem, lustaságnak semmi köze az ügyhöz:))
http://szamocalanybaliramegy.blogspot.com/
http://balionislandbali.blogspot.com/
http://oszybalin.blogspot.com/

A következő postban pedig képek Ádámék látogatásáról...

2010. november 7., vasárnap

Észak.

Teháttal nem kezdünk mondatot. Vajon „teháttal”-lal kezdünk?

Tehát amint ígértem az északi beszámoló jön. Először is tudni kell, h. az esős évszak itt van, sajnos az utóbbi napokban itt délen is sokat esett. Ez azt is jelenti, h. ha az ember át akar kelni a hegyeken északra akkor biztosan belefut kisebb-nagyobb esőbe, ami az egyébként gyönyörű út élvezhetőségéből levesz valamennyit. Az odaútat sikerült kb. 5 óra alatt megtenni, mint kiderült kerülővel, valamint közbeiktatott kényszerszünetekkel a zivatar miatt.

úton Északnak

eső

Érkezéskor elég világossá vált h. Balázsék nem hazudtak: Északon tényleg minden csendes. Ők Lovinán laknak, a Singaraja melletti „turistaövezetben”, ami meglepően álmos kis falunak tűnt. Ugyanakkor számomra leég jó élmény volt a váltás a kutai forgataghoz képest. Egy ötszobás házban laknak, Balázs1, Balázs2, Lili a barátnő valamint Lucy az új lengyel lakótárs. Nála is volt éppen vendég, Michael Lengyelországból. Mint kiderült ő is mászik, sőt, jóval komolyabban nyomja mint én tekintve h. 3 évet dolgozott is mászóteremben otthon, uh. várom már a megbeszélt közös mászást.

Az első este az eddigi legfokhagymásabb Nasi Goreng után Lili csinált bundás kenyeret amit már nem is tudom mikor ettem legutóbb, jól esett na. Másnap reggel bementem az órájukra és megállapítottam h. a Balin zajló darmasiswás indonéz oktatás területén a jobbik hányadhoz tartozik, még ha az aznapi óra nem is volot túl erős finoman szólva. Ezután a beköszöntő eső miatt a fürdőzés a helyi hot springben későbbre  tolódott, de végül oda is lejutottunk. Este grilleztünk a kertben, aminek eredményeként gyönyörű nagy szelet  tonhalsteaket ehettünk, salátát is csináltak hozzá, nagyon finom lett, hálás is voltam érte.  Végül rendesen bekajálva meg kicsit bearakozva jó kis este kerekedett, és lelki szemeim előtt végig a nagy szelet hús lebegett amit elpusztítottam, és ami messze a legnagyobb hús volt ami belém került mióta eljöttem.


húúúúúúúúús
hotspring 1

hotspring 2

Másnap mentem volna már haza, mert nem akartam a mászásról lemaradni, de elég későn sikerült kikecmeregni az ágyból és elindulni, így természetesen az eső keresztülhúzta a számításaimat. Az eső útban a Gitgit vízesés fele kapott el minket, ami Dél felé pont útba esik. Az út mellett megállván észrevett minket egy kedves ídős pár akik egyből kihoztak nekünk egy padot h. ott vészeljük át az esőt, majd behívtak a házukba és kávét/teát valamint kis harapnivalót adtak. A férfi kb. 55-nek nézhetett ki, de mint kiderült 70 volt, és rajtuk kívül csupa gyerek volt a házban. Elmondása alapján kb. nem hivatalos óvodaként funkcionálnak az ismerősök gyerekei számára amíg azok dolgoznak.


kisklambók

Az eső  végül alábbhagyott így folytatthattuk utunkat Gitgit felé. A vízesés szép volt, de ha valaki  arra jár ne számítson semmi nagyra mert akkor csalódhat. A könyezete ugyancsak szép volt, itt is látható volt ami igazából mindenhol Balin ahol kicsit is kevesebb ház található:  buja növényzet minden négyzetcentiméteren a harsányzöld valamely árnyalatában pompázik, tényleg elképesztő tud lenni. Aznap este is a srácoknál aludtam akik voltak olyan kedvesek h. nem dobtak ki és felfedeztem az indonéz verzióját a McDowells-nek: Kentuku Fried Chicken :) Amúgy egész jó kajátt adnak.  Este a Lucy beállítot egy nagyon baba projektorral így mozi+játék estét tartottunk. Ja igen, merthogy természetesen a 20 kilóba amit az ember áthoz a világ másik végére nekik belefért az Xbox is :)





Lucy egy elég érdekes lánynak tűnik, volt már itt 3 éve Darmasiswa diák, és akkor az volt a melója h egy helyen üljön és igyon. Elment a barátnője, egy helyi hercegnő birtokára ami nagy viszont lepukkant mert nem komálják azt a maharadzsát akihez tartozik. Ez azért van mert amikor a többi maharadzsa öngyilkosságot hajtott végre, amibe természetesen előzékenyen a családjukat is bevonták - nehogy megint a holland uralom alatt kelljen élniük a II. VH után - ő akkor fogta magát és nem ölt meg senkit. Inkább a hollandokra fogadott és jól elvolt velük. Most ennek issza a levét. Szóval Lucy elment mert meghívták, ott pár napra kölcsönkértek tőle 600.000 Rp-t amit 5 hónap múlva sikerült is megadni. Nem azért mert addig nem volt, csak a barátnőnek nem fűllött a foga a kölcsönzési folyamat megadásos részéhez. Ezt a projektort amúgy csakúgy kapta a haverjától a helyen ahol innia kellett régen, jó hely.

Másnap megint kicsit későn sikerült felkelni, mert az előző este rájöttem arra h. abban azért van pláne ha egy szép nagy falat beterítő képernyőn töröd az autókat, de végül el tudtam indulni. Szerencsémre csak egyszer kellett eső miatt megállni, és akkor pont meg tudtam ebédelni. Az út maga megint gyönyörű volt, nagyon élvezem a gyönyörű helyeken való motorozást, egyszerűen néha azon kapom magam h csak mosolygom és nézelődök jobbra-balra. Ilyenkor azért képzeletben pofon vágom magam h. figyeljek az útra, de néha tényleg nem könnyű. Az biztos h. eggyszer úgy jövök ezen az úton h. sok időt hagyok magamnak fotózásra és nézelődésre.

Kentuku


Találtunk egy hobbitot

Este aztán miután hazaértem lementem mászni, nem ment olyan nagyon jól, de nemcsak nekem ami meglepett. Aztán megtudtam h. két nappal azelőtt húzódzkodós edzést rendeztek, teljes tenyér, 4 ujj, 3 ujj, 2 ujj körben. A Ponti, a topmászó gyerek vmi ezer-valamennyit csinált ami önmagában vicces, de engem inkább a 12 éves vékony kislány lepett meg a maga 400+ húzodzkodásával, elgondolkodtató volt...


Vendéglátók

2010. november 5., péntek

Szertartás. Medence. Halloween.

A múlt héten elmentünk a Pura Pacuk templomhoz egy szertartásra amire egész sokan sereglettek össze. Az egyetemről is majdnem minden darmasiswás eljött, még az északi magyar kontingens is képviseltette magát Őszy formájában aki fényképezőgépjavítás miatt érkezett délre de hogy-hogynem belekeveredett a szertartásba. Ami amúgy vicces volt, tekintve, hogy előzőleg annyit mondtak h. 2-kor találkozunk az iskola előtt (tűző napsütésben), és semmi mást. Nem közölték, hogy elég hosszú lesz – éjfél körül értünk vissza- vagy, hogy felmegyünk egy hegyre ahol hideg lesz. Ennek folytán elég sokan fáztak, úgy meg nehéz teljesen átélni amit át kellett volna. Egy szóval biztosan lesz még jobb túra.
Érdekes felfedezést tettünk a hegyen – fent a Sate-t (nyárson sütött hús mogyoró- vagy csípős szósszal) csak tonhalból csinálták, míg a tengerparton semmi hal eredetű Sate-t nem találni csak a csirke meg a marha dívik. Fene tudja miért van ez.
Másnap elmentem órára, majd az egyetem medencéjében úsztunk/áztunk/frizbiztünk, minekután újabb embereknek mutattam meg Balangan szép partját. A partot egy kis mászás követte majd jött az este. Ekkor az új egyetemről volt szülinapja egy lengyel csajnak, a változatosság kedvéért a Skygardenbe mentünk inni rá, az este sokaknak eléggé szétcsúszott, szerencsére én nem tartoztam közéjük deazért  jól éreztem magam és szomjas sem maradtam.

A szombat a pihenéssel telt leginkább és a vasárnapot sem pörögtem túl, estére összeszedtem magam és elmentem egy darmasiswás halloween partira amire a Liis és a Ben házában került sor. Ők Észtórszágból illetve Ausztráliából jöttek és egy olyan házat bérelnek, ahol nappaliban van a méretes jakuzzi J a jelmezemet alant tekinthetitek meg.
Szerintem elég jó lett a jelmezem


Hétfőn elindultam meglátogatni Singaraját és az ottani magyarokat, megnézni milyen az élet arrafelé. Ez egy jövendő bejegyzés témája lesz több képpel, elég annyi előzetesen, h az út során lélegzetelállítóan gyönyörű helyeken motorozhattam keresztül, és bár az északi élet tempója érezhetően más, tartogat szép helyeket és szép húsokat J

2010. október 25., hétfő

Nyelvóra. Balangan. Amit...

Ma megvolt az első rendes indonéz nyelvórám. A csoport eléggé kicsi (szerintem a legkisebb az egész „évfolyamon”), 4 főből áll. érkezésemmel ez hétfőn és csütörtökön (eddig ez a két tanár okézott le) 5 főre bővül. Az egyetem maga elég szép helyen van, közel a tengerparthoz és szép zöld a kampusz,, ráadásul az alábbi medence található benneJ Csütörtökön ki is próbáljuk ezt a medencét meg lehet h. elmegyünk az egyik szép déli partra mert onnan már csak egy 20-30 perces köpés.
Medence az egyetemen

Takarítónő

Ma a közeli partok közül Balangant próbáltam ki ammi nagyon szép, ahogy mentem le a sziklába vájt lépcsőn még egy embert sem láttam cserébe a harsánykék tenger már ott hulámzott előttem a mélységben a fehér homokot mosva, az nagyon komoly élmény volt egy ilyen meleg napon.  Leérve a lépcsőn azért már látszott h. vannak emberek, de nem említhető egy lapon ez a beach Kutával ebből a szempontból. Végre találtam olyan kajáldát is amit Pulau Pangkor óta keresek, azaz olyat ami fadeszkákból van összetákolva és beér a tenger felé. Az ilyen hely az ideális olvasásra, elmélkedésre vagy akár bambulásra, ezt jegyezzétek meg.

Balangan
Balangan egy teljesen másik szemszögből

Természetesen a víz tele volt szörfösökel, köztük volt egész jó is, a csávónak nem ez volt a legjobb menete de azért talán látszik h. el azért nem süllyed.


Közben mászás-elvonásom van. Pontosan egy hete nem voltam mászni mert először pihentettem az ujjaimat fájdalom miatt majd a Ponti (az indonéz topmászósrác aki viszi a helyet) elment megint Szingapúrba versenyre így pár napos szünet is volt. Sebaj azért kicsit ma lementem húzódzkodni csak a rend kedvéért, remélem holnap már lesz mászás. Igaz, hogy elvileg az nem olyan nap amikor én is mehetek (igazolt sportolóknak fenntartva), de próba szerencse, szerintem szünet után rugalmasabbak.

Jó hely elmélkedésre



Amit talán nem tudtál Baliról 2:

Imádják az ünnepeket. Én már a germánokra is hajlamos voltam azt hinni h. ünnepmásiások, de a balinézek tuti világbajnokok ünnepnapokban. Egyszerűen mindig belefut az ember valamilyen útlezárásba amint éppen helyi kisebb-nagyobbb közösségek vonulnak fel. Ez amúgy természetesen ha az ember éppen fáradt, dugóban van, izzadt és semmi mást nem szeretne csak elérni úticélját kissé zavaró lehet, ugyanakkor kicsit nagyobb távolságról nézve tetszik a dolog. Eléggé összetartja a közösséget ha egyfolytában ilyen összeröffenésekre kell járni, még akkor is ha nagyon sok embernek fogalma sincs h. éppen mi van de mondjuk a nagymama azt mondta h most „ceremony” lesz uh. OTT KELL LENNI. Mellesleg nem tűnt úgy h. ezt bárki nagyon bánná. Szóval akármi van ezeket a hagyományokat tisztelik és megtartják ezeket a ceremóniákat, a hülye turista vagy külföldi diák pedig nagyon helyesen főjön a levében amíg vár.


Amúgy a turista valószínűleg orosz vagy japán, nagyon sokan vannak. Természetesen az ausztrálok vannak a legtöbben de nem véletlen, hogy egymást érik az oroszul, japánul, esetleg kínaiul – ők is egyre többen vannak – beszélni tudó munkaerőt kereső hirdetések. 

2010. október 23., szombat

Nusa Dua, Dreamland, Uluwatu

Itt volt a singarajai magyar kontingens nagy része hétvégén mivel Cseszi hazament. Ő még valószínűleg a Gili szigeteken kapott Dengue-lázat és kórházban is feküdt pár napot. Mivel másodszori fertőződésre a szervezet sokkal súlyosabban reagálhat ezért úgy döntött nem kockáztat és így neki vége a Bali-kalandnak. Megvolt a búcsúbuli, napközben pedig vele  meg az egyik Balázzsal (Őszy) elmentünk Nusa Duara, Dreamlandre valamint Uluwatura megnézni a naplementét.
Dreamland


Nusa Dua egy nagyon nagy szállodai övezet mindenféle topszállodával, egy nagyjából elzárt, ezzel együtt valamennyire mű terület ami ennek ellenére egészen tetszett, szép volt.

Dreamland egyik legkomolyabb szörfös hely, szép nagyok voltak a hullámok és én ennek a következményeit nme teljesen gondoltam át fotózkodáskor mint azt láthatjátok a képeken J

Az a ház nem semmi

Őszy + Cseszi
ÁÁÁ nem lesz baj abból ha polóban megyek ki oda...

Vagy de

Csajoknak


Uluwatu is egy nagyon híres szörfös hely, de amire most mi kíváncsiak voltunk az  a szirt legszélén a tenger felett több mint 100 méter magasan tornyosulo kistemplom volt és a naplemente. Itt sajnos sok képet nem tudtam csinálni mert tele volt aljas szemüvegtolvaj majmokkal.  Olyan profin nyomták az ipart, hogy sikerült kétszer is elcsenniük a fejemről. „Szerencsémre”  ott termett mindkétszer a helyi felmentősereg és kajával visszavásárolták a majomtól a szemüveget. Azért amikor a hülye majom a korát rossz oldalára dobta le a szemüvegem pár centire a 100-200 méteres mélységtől kicsit megijedtem. Végül kétszer háláltam meg a „hőstettet” pénz formájában, a „hősők” mind2szer húzták a szájukat mert többre számítottak de hát ez van.
Jujjdeédes

Egy fenét édesek. itt az egész szemüvegtolvaj banda

Kaptam közben örömhírt, lehet h. be fogok tudni járni legalább pár órára indonézt tanulni egy jónak számító helyre J

Oda ejtette le majdnem a szemüvegem

Távolban neplementét leső tömeg