Másnap nekiindultunk Peter-Petruval és Grace-szel házat keresni közel vmi parthoz, kiderült, hogy a srácnak otthon van egy enduro motorja amivel a hegyekben játszik uh. nem ma kezdte. A baj ott volt h. nem működött a kilométerórája és bármennyire is mondtam neki h én viszont kezdő vagyok egy idő után mindig a 70-et karcoltuk alulról amikor is én jelzés szinten lemaradtam. Megnéztük Sanurt és Canggu környékét, az út gyönyörű volt és Cangguhoz megérkezni éppen naplemente után amikor nagyon gyorsan sötétedik, lesni az utolsó hullámaikon lovagló szörfösöket egy gyönyörű partszakasz mentén, na az egy jó érzés volt.
Házat sajna nem találtunk a mi tárcánkhoz méretezve de két dolgot azért meg kell említeni. Egyrészt a túra során átestem életem első motorbalesetén ami csak az én hülyeségemnek volt köszönhatő és szerencsére pár karcolással megúsztam.
 |
| Bali motor-forgalom |
A másik megemlítendő az Grace története az 1998-as zavargásokról. Akkoriban a nagy ázsiai gazdasági válság káros következményeit nyögték, a rúpia összeomlott ahogy úgy általában a gazdaság is. Természetesen ilyenkor a világ jobb helyein bűnbakot keresnek amit Indonéziában a helyi kínaiakban, Ázsia zsidóiban találtak meg (nem én neveztem el őket így hanem valamelyik Thai királyi sarj a 20. sz elején). Ennek okán voltak jó kis nyilvános lincselések és egyéb horrortörténeteket amiket nem igazán jó hallani ezért inkább nem is taglalom. Szóval ez a lány ugyan Nyugat-Jáván él de akkor pont Jakartában voltak ahol az egész a legdurvább volt. És egy szép Jakartai dugóban az autóban ülve egyszer csak azt hallják maguk mögül:”Ezek kínaiak! Gyújtsuk fel őket!” . És ezt nem csak egy embertől... Szerencsére nem történt ott semmi de Jakartát azért ott hagyták.
Aznap este végül hazaérkezés után nem néztünk el Kutára ahogy előzőleg terveztük mert fáradtak voltunk, de azt is bepótoltuk később.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése