Gunung Agung

 A vulkán, amely több mint ezer embert halálát okozta 1963-ban, legutóbbi nagy kitörésekor és több tízezer embernek kellett rövidebb-hosszabb időre elhagyni otthonát miatta pár óra motorozásra fekszik Denpasartól. Mi a déli úton Pura Pasar Agung felől másztuk meg, az oda tartó motorút végül kb. 4,5 órába telt. Ezen a csúcson az éjszakai mászás a menő mert így az ember pár óra mászás (közben egy indokolatlanul hosszú pihenővel ami egy idő után normál hely hiányában és a hideg miatt inkább fáraszt mint pihentet) után a napfelkeltét a kráter peremén ülve a hegy csúcsáról nézheti meg.

Várakozás a napfelkeltére 3000+ méteren

Az előttünk lévő orom árnyéka napfelkeltekor

A túra/mászás maga sokkal hosszabb, nehezebb és hidegebb volt mint amire felkészültünk, de az a látvány kora hajnalban teljesen elkészülve az erőnkkel mindenért kárpótolt. Mindenféle színben pompázott az ég, és amint a nap keltében árnyékot vetett az előttünk tornyosuló oromról a hátunk mögött elterülő kékesedő égre, az bámulatos volt. Pedig mászás közben tényleg felvetült bennünk a kérdés, hogy hogyan fogunk lejönni amikor felmenni is alig bírtunk – helyenként szó szerint mászni kellett, ezt ilyen hidegben és sötétben normál cuccok nélkül nem olyan egyszetrű – de a látvány befogta a szánkat.

Boldogan mert azt hittük az út lefele nem lesz olyan rossz...

Visszafele nem volt olyan izgalmas, inkább térdgyilkos, de napsütésben lényegesen egyszerűbb volt a leereszkedés. A végét már alig bírtuk, pláne h. tudtuk h. van még egy jó kis négyórás motorozás előttünk minden alvás nélkül. No azért volt akit nem érdekelt és inkább kifeküdt az út tövében található templomnál szusszanni egyet. Itt elváltunk a többiektől – északról, Singarajából érkezett kb. 5 ember, mi délről voltunk 8-an de belőlük csak négyen indultunk el elsőként- és egy gyönyörű út után, mely során számtalan falun, hídon keresztül és rizsteraszok valamint erdős részek mentén haladtunk  hazaérkeztünk. Illetve érkeztem, mert Petru, a román srác úgy érezte beájul hamarosan így inkább csapatta neki így jóval hamarabb haza is ért Daviddel a háta mögött. Amúgy ők vicces látvány voltak a hegyi utakon a kis motoron a kettejük csomagokkal együtt nyomott kb. 200 kilójával – bizonyos szakaszokon a moci nem igazán bírta így roller-szerűen lábbal segítettek rá J.

Út lefelé

 Aznap miután hazaértem  életem egyik legkorábbi lefekvése következett, fél nyolckor kiájultam és másnap regel tízkor keltem. Természetesen fájós torokkal és lábakkal, ami sajnos másnap még mindig tartott így inkább pihengettem és írtam a blogot J