MAHÁZASODIKADACIIIIIMAHÁZASODIKADACIIIII

Sok Boldogságot!

MEGVAN! :) Mászás. Olcsó Lonely Planet. Maukemana?

Megvan a szobám!!! Nem kicsit örülök, egész héten szoba után  kutattam és nagyon elegem volt már belőle. Ezért nem írtam a blogot mert csak ez járt a fejemben de most már vége :)

 A lényeg: kb 50 eurót fogok egy hónapban fizetni, a szoba egész fényes és van saját fürdőszoba, akarom mondani mandi. Van benne ágy meg egy szakadt asztal és a fekvése elég kényelmes - Kuta főutcájának egyik gangja (keskeny mellékutca) lesz a bázis, innen kb 7 perc séta a part és 10 perc séta a mászófal.  Majdnem beköltöztem egy másik szobába, ami olcsóbb lett volna 200.000 Rp-val, de sajnos a szoba maga sötét volt és kicsi, pedig a fekvése annak is jó volt, közel egy úszható partszakaszhoz. A srác aki mutatta jófej volt, ő is ott lakik és a régi deszkáját ingyen kölcsönözte volna, a fény azonban fontos, így miközben a fösvény szívem vérzett úgy döntöttem inkább a másikat választom.

Ágy

Az sem utolsó, h. így tényleg sétatávra vagyok a más zófaltól is, nem csak a strandtól, így újra el kezdhetek mászni.  Egyszer voltam már, finoman szólva kijöttem a formából, másnap olyan hasizomlázam lett h. egy ideig élt bennem a gyanú, h. elkaptam valamit vagy vmi rosszat ettem. A legjobb az egészben, h. alig vannak emberek és akik vannak azok szimpatikusak. Az egyik indonéz topmászó csinálja aki tegnap utazott Szingapúrba versenyre és egy csomó tanácsot ad. Ami még így Bali déli, turistákkal telített részén élve szíven ütött: nem kell fizetnem érte. Tehát van egy tök jó fal, pár szimpatikus ember akik rákényszerítenek h jobban beszéljek indonézül, és közben még kb. edzenek is engem és mindezt tök ingyen. Nehéz elhinni. Majd csinálok képeket.

Asztal

A Lonely Planet vásárlásának története bizonyítja h. néha megéri tökölni. Az utóbbi hetekben mellékes tevékenységként amennyiben könyves"boltba" botlottam megnéztem az Indonézia LP árát.  A könyves boltot úgy kell érteni h. a helyi ember lerak pár könyvespolcot az utca szélére és a többi turista által itthagyott könyveket adogatják el jó magas haszonkulccsal így elég változatos a kínálat. A 2007-es kiadás legolcsóbb, már használható - tehát nem széteső - példányát 80.000 Rp-ért találtam, de nem akart lejjeb menni a boltos. Pár bolt után rájöttem h. ez nem rossz ár, és az utolsó amelyiket megnéztem a vásárlás előtt pont mellette volt. Ott nevetséges árat mondtak ugyanarra a kiadásra (150.000 Rp) így úgy döntöttem átbaktatok és megveszem a 80 ezreset. Miközben azonban mentem egy francia lány megállított mert hallotta h. mit keresett. Ő és a barátja éppen 3 hónap után tervezték elhagyni Indonéziát Sri Lanka felé és túl akartak adni a 2010-es kiadású LP-n. Végül 90.000 Rp-ért, azaz nagyjából 2.100 forintért vettem meg a majdnem 900 oldalas könyvet, egész jó ár.

Szoba előtt

Abban h. elmegyek a mostani kost-omból nem csak az a jó h. az új szobámnak jobb a fekvése v. világosabb, mint az előző.  hAz extra jutalom az, h. valószínűleg kategóriákkal kevesebb Mau ke mana?-t vagy Dari mana?-t kell megválaszolnaom. Ezek a hová mész/honnan jössz összetett témájába elvezető kérdések, amelyekkel naponta kb. 10-szer találtak meg a háziak. Tényleg kedvesek meg minden, de ez olyan őrjítő tud lenni az ő 24/7-es otthon-tartózkodásukkal, h. frissítő élmény lesz valószínűleg az új, morcosabb helyre költözni. Amúgy ezek a kérdések kb. a "hogy vagy/szia"-val egyenértékűek, csakhogy a háziak itt annyira egész nap csak otthon tartózkodnak h. ezek a kérdések és a rájuk kapott válaszok az egyik legváltozatosabb részét képzik a napjaiknak.

Személyes higiéniámért felelős szoba a jövőben

Most megyek, eszem valami finomat Sanurban ahol páran összejöttek egy jó warungban ahol finom tengeri kaját lehet enni olcsón, aztán pakolni kell, hogy holnap tudjak költözni. Holnap irány a gamelán, a költözés és ki tudja még mi, aztán pedig a következő hetek az nyelv, a mászás és a szörfözés jegyében telnek majd remélhetőleg:)

Szöööööörf. Legian. Madzsarok. Még mindig nincs ház.

Az elmúlt héten volt egy kisebb holtpont, az iskolában még nem volt semmi  és rendes házat/szobát sem találtam még, nem is igazán volt energiám nézni. Ez az energiaszegénység jellemző volt mindenre amit csináltam. 

Legian

Voltak nálam magyar darmasiswások akik nem Denpasarba kapták meg az ösztöndíjat. Nem mindenki egyszerre jött, összességében egy héten belül 5 éjszakára osztottam meg a szobámat különféle jöttmentekkel :) Ezalatt például olyan információk birtokába jutottam mint például az, h.  az indonéz a világ legkisebb átlagmagasággal bíró népe. Amúgy bárki  aki több mint 10 percet töltött el ebben az országban sejtheti h. benne vannak a top 5-ben. Érdekes módon amikor Kínában voltam mindenki kérdezgette h. "tényleg olyan kicsik?", pedig egyáltalán nem tűnt annyira kicsi népnek, sőt volt jónéhány behemót is arrafelé. Bevallom lehet, hogy a valóságérzékelésem ebből a szempontból kicsit torzult, mivel a kollégiumunk előtt ott kb. 20 kosárpálya volt egymás mellé dobálva, azok meg ugye nem a törpéket vonzzák. Mindenesetre eddig senki nem kérdezte tőlem h. mekkorák az indonézek, ezután nem is kell mert itt a válasz: kicsik.

Jimbaran

Szóval a magyarokkal - Sárával, Anuval és Balázzsal, aki a barátnőjéért jött le délre - elnéztünk pár helyre, erről gyorsan pár szóban.
 Jimbarannak nagyon szép strandja van és bár a strand maga nagyon drága - a szörfkölcsönzés például a kutai egész napi 50.000 (ami tud olcsóbb is lenni, de az ember előszörre kb eddig tudja lealkudni) Rp-hoz képest 100.000 volt egy órára. - de 1 percre tőle 10.000 Rp-ért nagy adag mie gorenget lehetett kapni ami a helyhez képest baráti ár. Végül 1 órára béreltem deszkát a nem túl jó hullámokra pár helyi nénikétől, akiknek nem volt kezdő deszkájuk - tehát széles, hosszú, így végül egy rövid és keskeny deszkán szenvedtem mert ők 100.000 helyett 30.000ért adták. Rájöttem h. nem véletlenül mondják h. az ember ne shortboarddal kezdjen lehetőleg, az egyetlen alkalom amikor fel tudtam állni akkor a hullám már lényegében kiment alólam, sebesség nélkül pedig szépen elsüllyedtem. 

Foci a parton Legian-nál

Voltunk még Ubudban, Melindánál jópáran, de a bulira ami ott szombat este volt nem mentem el végül, akkor már Denpasarban voltam, egyszerűen le voltam fáradva, és ugyan sokat vezettem, de azt hiszem inkább kicsit le voltam eresztve, talán attól is h. a Dackómackónak legénybúcsúja volt és sajnáltam h. nem lehetek ott és még isten igazából semmi nem kezdődött itt el. Ez áldás is tud lenni ha az ember tudja mit akar az idejével, szerencsére én nagyjából tudom de azért nehéz rendszert építeni az ember napjaiba lényegében kötöttségek nélkül, így pedig néha ki tud folyni a kezeink közül az idő. 

Legian

Ami visszahozott igazából a kissé laposodó lelkiállapotból az a szörfözés volt. Egyik nap lementem megint szörfözni Simbivel, az amerikai jógatanár/gitáros/afrikai-nevet-felvevős-legfehérebb-ember-akit-láttam-mal Legianba, és olyan szép vlt az egész hely és olyan jók voltak a hullámok a felállás-menés-kicsi kanyarodás gyakorlására h. teljesen felvillanyozódtam. Másnap Balázzsal meg pár emberrel megint lenéztünk oda és a hullámok ugyan kevésbé voltak barátságosak még mindig tetszett a hely :) Be kéne már szerezni egy tide-chartot (asszem így hívják) amiből ki lehet nézni mikor vannak ideális hullámok, sokat könnyítene az életemen...

Surfer D + az olasz dzsigoló + Balázs

Vasárnap és szerda este Sanurban vacsoráztam-iszogattam a házban ahova majdnem költöztem az ottaniakkal, jó volt végre nem a nasi goreng/mie goreng/cap cay vonalon mozogni, bármilyen finomak is tudnak azok lenni.

Kis vasgyúró

A házkeresés amúgy még mindig nem zárult le sikeresen, most inkább bele sem mélyedek mert kezd ebből a részből kicsit elegem lenni, de a remény hal meg utoljára ugyebár :)

Kötelező mérges

Odah. Szörf.

Épp le vagyok keményen fáradva a nagy semmittevéstől uh rövidre fogom :)
Kedden is lementünk a Sanuri Odah Warungba mert a Davidnek volt szülinapja, egész jól sikerült de a szombati spontánabb az valahogy jobb volt uh. én amikor a többiek mentek még a partra én elmentem haza, pláne h. másnap menni akartam szörfözni. Miután hallottam másnap mi volt a többiekkel még kevésbé sajnáltam h nem maradtam végig.

Egy indonéz srác Szumátráról betalálta őket és balhét akart. Elkezdte rugdosni egyiket-másikat meg lökdösődni de végül szerencsére senki nem reagált agresszíven és sikerült leszerelni. Az ilyen helyzetekről annyit h. nem 1 ember mondta h SOHA ne keveredjünk verekedésbe helyi arcokkal mert szinte mindig feltűnik hirtelen jópár haverjuk és csúnyára verik az embert.

Másnap végül sikerült nem túl későn felkelni - azért nem is túl korán - és végül 3ra kiértem Legianra talélkozni egy görög csajjal meg egy olasz barátjával aki tanít majd minket szörfözni a terv szerint. Ez végül úgy nézett ki h. tényleg baromi sok hasznos dolgot elmondott és rendes volt csak éreztem h. kicsit zavarok a csajozásban :)

Sebaj, amikor mentem be (a srác persze "jön hamar") egyedül maradtam és próbáltam kilesni mit csinálnak a többiek. Amúgy aznap minden board-kölcsönző helyen azt mondták h. aznap du. túl durvák a hullámok a kezdőknek de a csávó persze mondta h. dehogyis. Ez egy görög csaj felszedésénél lehet h. jó hozzáállás de kezdő szörföst egyedül tengerbeeresztésnél nem a legjobb.

Néztem h. mit csinálnak a többiek, egyszercsak egy balinéz felkiáltott h "5 meter wave!", amire mindenki veszettül elkezdett lapátolni egy helyre ami túl közel volt hozzám, meg is fordultam és mi jött? Egy rohadt nagy vízfal amiről lövésem nem volt hogyan kezeljem. próbáltam a hátra lévő kevés másodpercben olyan helyre evickélni ahol a legkevesebb emberhez csaphat hozzá a hullám aztán elért... Elképesztő ereje volt a hullámnak, amint ide-oda csapott csak arra gondoltam h ugye nem csapja nekem se az én, se más deszkáját. Szerencsére nem történt ilyesmi, és miután még két hullám erőszakolt meg hasonló módon egymás után kimentem és mondtam a csávónak h minden szép és jó de nekem ez a méret sok.

Következőre bejött velem és mutatta h. hol lesz a kisebb hullám, ami még így is épp a határon mozgott számomra a félelmetességnek, de egy idő után az egyiket sikerült meglovagolni és menni vele pártíz métert ami  orgazmusközeli büszkeséghullámot indított el bennem :)
Aznap este érkeztek vissza ketten a magyarok közül, akikkel Kután is találkoztunk és pár napig nálam húzták meg magukat, erről majd később, most kómázok inkább kicsit :)

Orientáció. Magyarok. Szörf.

Tartott a „betegség” még napokig, sőt, a végére, pont a csütörtöki orientáció napjára hatalmas rothadás nőtt a számra, ennek révén igen maradandó első benyomást tehettem először látottúj pajtásaimra az egyetemen.

Az orientáció nem volt túlzottan érdekes, volt egy prezentáció az iskoláról aztán ki-ki a saját programján résztvevőkkel csoportosult a konkrétabb infókért. A zenei programon levők – köztük én is – annyit tudtak meg h. 3 óra lesz egy héten, abból az egyik nagy örömömre egy nyelvóra lesz. Még nem tudják mikor kezdünk, majd hívnak J. Aznap este lenéztem Kutára, találkozni a gépen megismert Anuval, a Jakartában megismert Sárával és kis „családjával” valamint a három magyar sráccal akik Singarajában vannak északon, két Balázs meg egy István. A terv annyi volt, h. bemegyek, megiszom 1-2 sört, eldumálgatok aztán irány haza. Tekintve h. a fiúk szobájában volt végül plusz egy matrac végül belustultam és ott aludtam, ami végülis jó volt tekintve h. így másnap korán leértünk a partra és végre életemben először szörfözhettem!

Vajon mi van a zacskóban?

Amit nem mondanak el a szörfözés előtt az az, h. ritkamód nem bimbóbarát sport, legalábbis így az elején, az ember mellye és hasa jól le tud horzsolódni a folyamatos dörzsölődéstől (bőr+homok+deszka). Amit elmondanak és igaz is, az annyi h. nagyon fasza kis sportnak tűnik ez. Végül 50.000 Rp-ért béreltünk egész napra, lesz ez még olcsóbb is. Fel is tudtam állni és menni a deszkán, a nap végére azért már volt több olyan esés is ami nyomokban se volt kontrollálhatónak nevezhető, így amikor kitikkadva egyik esésnél a deszka majdnem a fejemen ment át és a hullám azt csinált velem amit akart inkább abbahagytam, de még így is én voltam egyik legtovább bent a vízben uh. kemény vagyok na. J

A héten is megyek biztosan, remélem hétközben picivel kevesebben lesznek, és nem lesz majdnem ütközés meg strandoló-majdnem-elütés mint első alkalommal. Este teljesen kipurcanva motoroztunk haza, éjszakára nem is mentünk vissza. Másnap, szombat este volt kis összeröffenés Sanurban egy helyi warungban (étkezde/bár) ami tök jól sikerült. 

A warung nagyon olcsó – pláne Sanurhoz, egy turstaközponthoz viszonyítva – volt és ráadásul engedik h saját zenét tegyünk be, plusz a helyi vendégek is elég muzikálisak így az este első felében őket hallgattuk amíg az araknak adtunk még egy esélyt – nem vakultam meg és fejfájás se volt uh. azt kell h. mondjam minőségi termék volt -, a másodikban pedig saját zenére volt táncolás v inkább dülöngélés. Az este harmadik fele a tengerparton telt, megvolt életem első tengerparti jógaleckéje is J

Gunung Agung

 A vulkán, amely több mint ezer embert halálát okozta 1963-ban, legutóbbi nagy kitörésekor és több tízezer embernek kellett rövidebb-hosszabb időre elhagyni otthonát miatta pár óra motorozásra fekszik Denpasartól. Mi a déli úton Pura Pasar Agung felől másztuk meg, az oda tartó motorút végül kb. 4,5 órába telt. Ezen a csúcson az éjszakai mászás a menő mert így az ember pár óra mászás (közben egy indokolatlanul hosszú pihenővel ami egy idő után normál hely hiányában és a hideg miatt inkább fáraszt mint pihentet) után a napfelkeltét a kráter peremén ülve a hegy csúcsáról nézheti meg.

Várakozás a napfelkeltére 3000+ méteren

Az előttünk lévő orom árnyéka napfelkeltekor

A túra/mászás maga sokkal hosszabb, nehezebb és hidegebb volt mint amire felkészültünk, de az a látvány kora hajnalban teljesen elkészülve az erőnkkel mindenért kárpótolt. Mindenféle színben pompázott az ég, és amint a nap keltében árnyékot vetett az előttünk tornyosuló oromról a hátunk mögött elterülő kékesedő égre, az bámulatos volt. Pedig mászás közben tényleg felvetült bennünk a kérdés, hogy hogyan fogunk lejönni amikor felmenni is alig bírtunk – helyenként szó szerint mászni kellett, ezt ilyen hidegben és sötétben normál cuccok nélkül nem olyan egyszetrű – de a látvány befogta a szánkat.

Boldogan mert azt hittük az út lefele nem lesz olyan rossz...

Visszafele nem volt olyan izgalmas, inkább térdgyilkos, de napsütésben lényegesen egyszerűbb volt a leereszkedés. A végét már alig bírtuk, pláne h. tudtuk h. van még egy jó kis négyórás motorozás előttünk minden alvás nélkül. No azért volt akit nem érdekelt és inkább kifeküdt az út tövében található templomnál szusszanni egyet. Itt elváltunk a többiektől – északról, Singarajából érkezett kb. 5 ember, mi délről voltunk 8-an de belőlük csak négyen indultunk el elsőként- és egy gyönyörű út után, mely során számtalan falun, hídon keresztül és rizsteraszok valamint erdős részek mentén haladtunk  hazaérkeztünk. Illetve érkeztem, mert Petru, a román srác úgy érezte beájul hamarosan így inkább csapatta neki így jóval hamarabb haza is ért Daviddel a háta mögött. Amúgy ők vicces látvány voltak a hegyi utakon a kis motoron a kettejük csomagokkal együtt nyomott kb. 200 kilójával – bizonyos szakaszokon a moci nem igazán bírta így roller-szerűen lábbal segítettek rá J.

Út lefelé

 Aznap miután hazaértem  életem egyik legkorábbi lefekvése következett, fél nyolckor kiájultam és másnap regel tízkor keltem. Természetesen fájós torokkal és lábakkal, ami sajnos másnap még mindig tartott így inkább pihengettem és írtam a blogot J

Kuta, házavató

Csütörtökön  Kutára mentem, a szörfösök és részeg kigyúrt ausztrálok mekkájába. Találkoztam ott három magyar Darmasiswással, Melindával akivel együtt is repültem, valamint a Janka+Dani párossal akik három éve kapják sorozatban az ösztöndíjat ami azért elég ritka. Ők sok hasznosat mondtak, és miközben néha-néha a tengerbe mentem és lestem a gyönyörű hullámokat hatalmába kerítet az érzés, hogy  ez a Bali-év igencsak jó lesz :)

Kuta naplemente

 A szörfözést most még nem próbáltam ki de nincsen az sem messze már... Eredetileg késődu. vissza akartam menni haza ledobni a robogót de végül a naplemente ott tartott. 

Elég sokan kíváncsiak rá

Végül megvártam a többieket akik este jöttek egy kiállításmegnyitóra (arakot vedelő festők az ISIről) ahol az ezernyi indonéz metálbanda egyike játszott majd át a Bálint által ajánlott Sky Garden koktél akcióra – hétfőtől csütörtökig 10-11 között ingyen koktélok – meg lehet oldani a spiccesedést ingyen is egy olyan helyen ahol az üveg vodka a boltban több mint 13.000 forint – ez azért elég jó hír volt... A buli végül elég jól sikerült, még több darmasiswással futottunk össze a klub előtt akikkel együtt folytattuk,  feltünő amúgy mennyire nagy a régiónk-beli ösztöndíjasok aránya.

Remélem tetszik az új szemüvegem

Hajnalban hazataxiztunk mondván h részegen ugye mégsem vezetünk és másnap majd visszajövök érte. Másnap házavató buli volt – ami végül nem volt igazi buli, inkább kis iszogatós-beszélgetős – korai kezdéssel, így a kutai robogó-felvevő túra elég fáradtra sikerült. A házavatóból végül éjfél körül haza is indultunk robogóval, mert másnap délután indultunk egy hosszabb útra a Gunung Agunghoz, Bali legmagasabb csúcsához.