Listás. Édességek. Tabanan.

Szegényes visszajelzéseitek ellenére (nem szól Ádámnak és Dackónak akik dícséretben részesülnek):

A vasárnap és a hétfő a szokásos mászás+tanulás+internetezés+partramenéssel telt. A mászás nem ment különösebben jól e a végére valahogy sikerült megmászni a kiszemelt utakat ami nagyon nem mindig jön össze, uh. összességében örültem.

Valamint egy nagy felfedezés is várt rám. Az eddig is világos volt, hogy az ember a világ legfinomabb édességeit nem Ázsiának ezen, Európától távolabbi felén találja. Kínában volt szerencsém végigpróbálni minden fellelhetőt ami csak nyomokban is hasonlított az otthoni édességekre, de az esetek elenyésző kisebbségétől eltekintve keserű csalódás (vagy akár keserű sütemény) lett a vége. Itt valamivel jobb a helyzet, van pár bíztató próbálkozás és beszerezhetőek nem rossz édességek. Valami oknál fogva azonban nem elégednek meg a józan ész határain belül maradó ízekkel hanem rámennek az olyan fantáziadús kombókra mint a csokis-sajtos- vagy sajtos-vaníliás fánk. Azt hitem már nem tudnak újat mutatni de most hétvégén találkoztam a burgonyás-mokkás sütivel, azt hiszem ezt már ki kell próbálnom..:)

Ma elmentem Tabananba (kisváros nem olyan nagyon messze de nem is olyan közel mint gondoltam), hogy megnézzem az ottani darmasiswásokat, milyen ott az élet/tanítás, hátha tudnék csatlakozni. Már előtte legendákat hallottam az órák minőségéről és hasznosságáról, és azt kell h. mondjam h. nem túloztak. Egy nagyon kedves bácsi tartotta az órát aki lelkes volt és mosolygós csak szegény éppenséggel alkalmatlan az indonéz mint idegen nyelv oktatására. Angolul például csak nyomokban beszél ami egy kezdő csoportnál nem ideális bár megfelelő tervezéssel áthidalható lenne. Mindez a korát meghazudtoló hanglejtésével – olykor mutálós sikongatások, random időközönként valami nevetés-szerűség – felejthetetlen élményt nyújtott de nem biztos h. minden energiámat abba fogom fektetni h. idejárhassak. Azért mondott érdekes dolgokat is, például h. „How can you make a table if you not a regulation??!! It’s  impossible!”, amivel ugye nehéz vitatkozni J

Mindenesetre  meghívott mindenkit (mivel épp én is ott voltam engem is) egy esküvőre ha jól értettem, lehet h. elnézek, ha már annyi esküvőt késem le újabban legalább itt legyen egy...

Itt alant a kedves tanárbácsit láthatjátok.

Na jó mégsem mert nem bírtam kivárni amíg feltölti.

Közben várom a választ egy másik helyről, hátha oda tudok menni órát látogatni, egy olyan helyről van szó amiről jókat hallottam úgyhogy tessék drukkolni!

És h. ez itt egy minden érzékszervre ható blog legyen, íme egy lista a  háttérzajokról amiket hallok itten:

-          A már korábban bemutatott kántálás a kisbaba számára.

-          Egy másik kisbaba gügyögése, mászkálása. amúgy ez a kisbaba elvileg idősebb mint a másik de sztem feleakkora. Emellett nem utolsósorban az egyik legaranyosabb kisbaba akit valaha láttam, egyfolytában mosolyog.

-          Böfögés. Hangos, öblös, gimnazista kori önmagamat megszégyenítő böfögés. Még nem láttam ki a gazda de kiderítem. Az itteni tulaj nagypapára vagy a nagymamára gyanakszom.

-          Éjszaka halkan beszűrődő zene a bárokból.

-          Patkány/egércincogás.

-          Robogók berregése, dudálás.

-          A hullámzó tenger ütemes morajlása.

A lista nem teljes de azért remélem segít J

Mivel ez most egy listás post, jöjjön hát még egy a következő időszak teendőiről:

-          Utazás Singarajába, Észak-Balira megnézni az ottani darmasiswásokat, a nyugodtabb hangulatú mindennapokat, forrásokat, vízeséseket.

-          Utazás Amedbe, snorkelezés, felfedezés.

-          Indonéz nyelvtanár/kurzus keresése és találása (pont most a warungban elegyedtem szóba egy angol/ausztrál jogásszal aki ajánlott egy „húdejót” kb. 600 Ft-os órabérért...)

-          Kínai nyelvtanár keresése és találása

-          Önéletrajz updatelése

-          Szörfözés

-          Mászás

-          ...

Holnap reggel szörf! J

Végre zenélés. Balinale. Igen, BALInale.

Megvolt az első zenélés. NAGYONNAGYON jól esett. Nem pont olyan zenét játszottunk mint amit szoktam de pont jól jöttt ez  fajta zene most. Kings of Leon, Muse, Nirvana, Hoobastank ( :)))))) ), Rage against the Machine, ilyesmik. Nem kicsit volt jó érzés ezekre zúzni, és amennyire meg tudom ítélni bejött nekik a dobolásom uh. nem ez volt az utolsó alkalom.

Közben megtartották a méltán híres Balinale filmfesztivált ahol végül ingyen sikerült megnézni két filmet (egyikért fizetnem kellett de aztán visszakaptam a pénzt bizonyos kifürkészhetetlen isteni utak révén), az egyik bűn rossz volt, a másik pedig nagyonis jó. A Stone című folmre be ne üljön senki, ne tévesszen meg Robert De Niro vagy Edward Norton (Netán Milla Jovovich) neve mert a film egyszerűen szar. Konkrétan  az egyik legrosszabb film amit az utóbbi időben végig láttam. Nem hiszem h a lekéset első pár perc miatt nem állt össze a film, egyszerűen nem volt megírva/megrendezve/rendesen fényképezve/ vágva, szóval egy nagy semmi. Biztos haver volt a rendező.

A másik film amit láttam a Social Network volt Jesse Eisenberggel a Facebook alapításáról és az akörüli hercehurcáról amitől nem vártam sokat és kellemes meglepetés lett  vége. Nagyon is nézhető film és azért ajánlanám h moziban nézzétek meg mert néha a hang sokat hozzátesz meglepő módon, a Nine Inch Nailses Trent Reznor volt felelős legalább részben a soundtrackért mint kiderült és ez jó értelemben érződik. Van pár jó poén, van húzása a filmnek és nyilván érdekes dolog egy ennyire aktuális történetet látni aminek a szereplői valamilyen szinten formálták/formálják legtöbbünk mindennapjainak kisebb-nagyobb részét.

A hétvégén megázás és szétment papucs miatt sikerült lemaradni egy jó buliról és másnap elmenni egy langyosba, sebaj lesz ez még jobb is.

Mivel kis disznók vagytok és nem kommenteltek (igen most olyan kedvem van h lássak kommentet) ezért nem rakok fel képet muhhaahaaaaa! szal  írjatok vmit h lássam h nem magamnak írok :)

adieu

Az ígért kép a boardról:

Nyilván vagyok akkora egoista h én is rajta legyek :)

Közben sajna eljön lassan az esős évszak így – főleg esténként – minden nap esik újabban. Nem vészes egyáltalán, de ez azzal is jár h. a nyugati part kezd nem ideálissá válni szörfözésre valamint tekintve, h. a mászóhely is szabadtéren van ezért nagy zuhé esetén a mászás is elmarad. Azért túlélem J

A mászóhely amúgy nagyon bejön még mindig, és azt hiszem amint elfogadhatóan beszélek indonézül még sokkal jobban fog tetszeni. Megvan az a klubhangulat ami az egészet olyanná teszi, h. egyszerűen jó odamenni. Jópáran csak dumálni járnak oda és csak nyomokban másznak. Ez a közeg igen jó hatással van amúgy az indonéztanulásomra, egyfelől motiváció szempontból ugye, másrészt a gyakorlási lehetőség miatt.  Így újabban tényleg minden nap tanulok indonézt (köszi learningindonesian.com...) és haladok is vele érzésem szerint nem is rosszul. Lehet h. csak azért érzem így mert rossz emberekhez viszonyítok. Azok közül, akikkel egyszerre érkeztem és ugyanabban  az iskolában tanulnak egyelőre messze én beszélek a legjobban ami feldob de azért nem nagy kihívás tekintve h nem az indonéz tanulás itt a fő profil J

Szombat este voltam életem első indonéz mászóbulijában ami sokkal jobbra sikerült mint vártam. Előző nap jött oda hozzám Ponti a kisfőnök h. lesz ez a parti, 5-kor kezdődik. Ez nekem kicsit gyanús volt, gondoltam biztos valamilyen sütögetés lesz v. vmilyen olyan válfaja a buliknak amit én még nem ismerek. Ja és egy mászóhelyen volt a szabadban. Nem tudván mire számítsak vittem kis kaját meg helyi chips-szerűséget.

Erre 7 körül amikor érkeztem láttam h vannak egy csomóan és ingyen megy a kaja (mindenféle grillezett hús/tengeri herkentyű/zöldség) meg a pia (sör+egy svájci/spanyol légiutaskísérő srác által hozott rum. Ő, a barátnője, egy francia és egy szlovák lány voltak a nemindonézek rajtam kívül), és elég jó volt a hangulat. 

Még egy próba a dühre

Mászók és helyi küzdősportok űzői voltak, köztük a hegyomlás-arcú srác akinek sajna mindig elfelejtem a nevét és aki mindig ott lebzsel a fal környékén mert minden nap edzik mellette és akinek mellesleg nem fogok beszólni J.  Szóval volt sok étel, ital, részegedő mászó, és hangszer. Mint kiderült jópáran konyítanak vmit a zenéléshez így indonéz és angol/amerikai dalokat kezdtek játszani.

Indonéz lányok próbálnak mérgesek lenni

 Annyira oldott volt a hangulat – és annyira azért nem voltak profik J - h végül én is beszálltam egy nagy vízadagolón dobolva. Elvileg majd megyünk zenélni normál körülmények között is, örülnék ha az tényleg összejönne. Vicces volt na. A végére a páron kívül egyedüli nemindonéz maradtam, így valamikor aközött, hogy a főmászó átparkolás közben egy motorral beleszállt két másikba és aközött, hogy félmeztelen izmozós fotosession-be kezdtek a srácok úgy döntöttem megyek haza.

Közben amúgy vki elmagyarázta nekem h. ezek a csúnya kutyák nem ám olyanok ahogy kinéznek, és h nyugodt lehet a lelkem bármilyen közel vannak nem lesz para. Azóta így viszonyulok hozzájuk és tényleg jófejek! Uh. rehabilitálva vannak, bár kutyaszépségversenyen még mindig nem rájuk szavaznék. De ettől nem kell rosszban lennünk ezt remélem ők is tudják, tekintve h. a kutyaszépségverseny is egy olyan esemény aminél értelmetlenebbet keveset tudok elképzelni, így zsűrizésemre vajmi kevés az esély.

Az iskolában továbbra sincs semmi kb. Olyannyira, h. elmentem az Udayana egyetemre megkérdezni h. nem tanulhatnék-e ott indonézül, olyan formában h. amikor az ISI-n nincs órám (tehát praktikusan heti 6-7 nap...) beülnék oda és nem sok vizet zavarnék. Sajnos nem engedték, és miközben egyfolytában negatív válaszokkal bombázott bárhogyan csűrtem-csavartam a dolgot még arra is volt ideje h. valamiyen képzeletbeli mosoly-versenyen is részt vegyen. Szerintem nyert amúgy.

Futás közbeni látvány

Plusz még volt Ubudban egy író-olvasó fesztivál koncertekkel megfűszerezve, amin én voltam az felejthető volt. Ezenkívül rájöttem h. a legjobb futás az a homokos tengerparton történik naplemente/napfelkelte közben kínai nyelvleckét hallgatva :)

Csapongás

Az utóbbi napok betegségből kilábalásból aztán/közben a szörfözésről és a mászásról szóltak. A szörfözés őszintén szólva nem ment túl jól, de tudom h. van időm J Természetesen nem felejtettem el mit ígértem, a kép a deszkáról, azaz az új szerelmemről később jön mert nem lett jó és nem akarom h. bántsátok egy rosszul sikerült kép miatt...

Új mászófalat avattak a mászóhelyen (azért nem írom, hogy terem mert nem az) ennek örömére egész sokan összejöttünk. Vicces a hangulat amúgy általában mert itt tényleg mindenki ismer mindenkit (kivéve engem), mindenki elég jól mászik (kivéve engem) és beszél indonézül (na vajon mi jön...? kivéve engem). Ettől elég jó a hangulat és még attól sem érzem túl nagy lúzernek magam h a kis 12 éves lányok is lemásznak és h kb. egy poént sem értek, a hangulat azért vmennyire így is átragad, meg eléggé támogatóak mászás terén, az meg külön jól esik.

"Mérges" indonéz mászók

Amit valószínűleg nem tudtál Baliról 1: 

Tele van kutyákkal. Itt nem ám a „húdeédes” vagy a „jajjdeari” mentén kell ám elképzelni ezeket a dögöket. Valószínűleg nem véletlen, hogy a világirodalom, a filmtörténet és a délutáni tévésorozatok híres kutyás részlegének egy remeke sem indonéz alapanyagokon nyugszik. Ugyanis ezek a kutyák csúnyák és kinézetük alapján buták is, ráadásul nagy hányaduk kóborkutya. Ez az elején elég meglepő tud lenni, uh. én szóltam...

Al Merrick

Egy Al Merrick használt szörfdeszka büszke tulaja lettem. Következő postban teszek fel róla képet de most kicsit másnapos/beteg nap után vagyok így megengedem magamnak a lustaságot.


A mai napi szenvedésemet kicsit feldobta a mogorva házibácsi, aki ugyebár nem mosolyog cserébe viszont keservesen rémes hangja van. Ez nem lenne önmagában fontos info csakhogy van egy 3 hónapos unokája akit egyfolytában vmi fájdalmas kántálással próbál sokkolni "kedves danolászás" címén. Így tehát mindenki hallhatja h mivel verte meg a sors. Mindenki tudja h. én sem vagyok egy nagy dalospacsirta de ehhez az emberhez képest még komoly önkritika gyakorlása mellett is egy pavarotti/rúzsamagdi/mindenkinekasajátkedvence vagyok :)

No de azért h ne maradjon a post kép nélkül íme még egy darab a mérgesen a föld körül sorozatbál egy híres haverrel kiegészülve Bagkokból

MAHÁZASODIKADACIIIIIMAHÁZASODIKADACIIIII

Sok Boldogságot!

MEGVAN! :) Mászás. Olcsó Lonely Planet. Maukemana?

Megvan a szobám!!! Nem kicsit örülök, egész héten szoba után  kutattam és nagyon elegem volt már belőle. Ezért nem írtam a blogot mert csak ez járt a fejemben de most már vége :)

 A lényeg: kb 50 eurót fogok egy hónapban fizetni, a szoba egész fényes és van saját fürdőszoba, akarom mondani mandi. Van benne ágy meg egy szakadt asztal és a fekvése elég kényelmes - Kuta főutcájának egyik gangja (keskeny mellékutca) lesz a bázis, innen kb 7 perc séta a part és 10 perc séta a mászófal.  Majdnem beköltöztem egy másik szobába, ami olcsóbb lett volna 200.000 Rp-val, de sajnos a szoba maga sötét volt és kicsi, pedig a fekvése annak is jó volt, közel egy úszható partszakaszhoz. A srác aki mutatta jófej volt, ő is ott lakik és a régi deszkáját ingyen kölcsönözte volna, a fény azonban fontos, így miközben a fösvény szívem vérzett úgy döntöttem inkább a másikat választom.

Ágy

Az sem utolsó, h. így tényleg sétatávra vagyok a más zófaltól is, nem csak a strandtól, így újra el kezdhetek mászni.  Egyszer voltam már, finoman szólva kijöttem a formából, másnap olyan hasizomlázam lett h. egy ideig élt bennem a gyanú, h. elkaptam valamit vagy vmi rosszat ettem. A legjobb az egészben, h. alig vannak emberek és akik vannak azok szimpatikusak. Az egyik indonéz topmászó csinálja aki tegnap utazott Szingapúrba versenyre és egy csomó tanácsot ad. Ami még így Bali déli, turistákkal telített részén élve szíven ütött: nem kell fizetnem érte. Tehát van egy tök jó fal, pár szimpatikus ember akik rákényszerítenek h jobban beszéljek indonézül, és közben még kb. edzenek is engem és mindezt tök ingyen. Nehéz elhinni. Majd csinálok képeket.

Asztal

A Lonely Planet vásárlásának története bizonyítja h. néha megéri tökölni. Az utóbbi hetekben mellékes tevékenységként amennyiben könyves"boltba" botlottam megnéztem az Indonézia LP árát.  A könyves boltot úgy kell érteni h. a helyi ember lerak pár könyvespolcot az utca szélére és a többi turista által itthagyott könyveket adogatják el jó magas haszonkulccsal így elég változatos a kínálat. A 2007-es kiadás legolcsóbb, már használható - tehát nem széteső - példányát 80.000 Rp-ért találtam, de nem akart lejjeb menni a boltos. Pár bolt után rájöttem h. ez nem rossz ár, és az utolsó amelyiket megnéztem a vásárlás előtt pont mellette volt. Ott nevetséges árat mondtak ugyanarra a kiadásra (150.000 Rp) így úgy döntöttem átbaktatok és megveszem a 80 ezreset. Miközben azonban mentem egy francia lány megállított mert hallotta h. mit keresett. Ő és a barátja éppen 3 hónap után tervezték elhagyni Indonéziát Sri Lanka felé és túl akartak adni a 2010-es kiadású LP-n. Végül 90.000 Rp-ért, azaz nagyjából 2.100 forintért vettem meg a majdnem 900 oldalas könyvet, egész jó ár.

Szoba előtt

Abban h. elmegyek a mostani kost-omból nem csak az a jó h. az új szobámnak jobb a fekvése v. világosabb, mint az előző.  hAz extra jutalom az, h. valószínűleg kategóriákkal kevesebb Mau ke mana?-t vagy Dari mana?-t kell megválaszolnaom. Ezek a hová mész/honnan jössz összetett témájába elvezető kérdések, amelyekkel naponta kb. 10-szer találtak meg a háziak. Tényleg kedvesek meg minden, de ez olyan őrjítő tud lenni az ő 24/7-es otthon-tartózkodásukkal, h. frissítő élmény lesz valószínűleg az új, morcosabb helyre költözni. Amúgy ezek a kérdések kb. a "hogy vagy/szia"-val egyenértékűek, csakhogy a háziak itt annyira egész nap csak otthon tartózkodnak h. ezek a kérdések és a rájuk kapott válaszok az egyik legváltozatosabb részét képzik a napjaiknak.

Személyes higiéniámért felelős szoba a jövőben

Most megyek, eszem valami finomat Sanurban ahol páran összejöttek egy jó warungban ahol finom tengeri kaját lehet enni olcsón, aztán pakolni kell, hogy holnap tudjak költözni. Holnap irány a gamelán, a költözés és ki tudja még mi, aztán pedig a következő hetek az nyelv, a mászás és a szörfözés jegyében telnek majd remélhetőleg:)